A lemezkiadás hajnalán és még azon is túl a fekete korongokat egyszerű és egyszínű szürke, bézs vagy zöld csomagolópapírból készült zacskóban árusították. Aztán jött Alex Steinweiss a második generációs lengyel zsidó bevándorló és forradalmat csinált.

Alexander Steinweiss 1917. március 24-én született Brooklynban. Tanulni nemigen szeretett, ám rajzolni és festeni annál inkább. Hihetetlen módon érdekelte a tipográfia, így aztán nem véletlen, hogy szülei a még ma is elsőrangúnak számító Parsons School of Design nevű grafikai főiskolára íratták be.

A diploma megszerzése után néhány évig plakátokat tervezett, aztán sikerrel pályázott a Columbia Records Hanglemezkiadó művészeti részlegének élére. 23 évesen ott üldögélt az irodájában és az egyszínű csomagolópapírból készült lemeztokokra bámult. Szivarjáról majdnem lehullott a hamu. Ekkor döbbent rá arra, hogy ez a felület teljes mértékben kihasználatlan. Készített néhány színes tervet - melyek formátuma később etalonná vált- és meghallgatást kért az igazgatóságnál. Az ötletet -a magasabb költségek miatt- nem fogadták kitörő örömmel, ám abba beleegyeztek, hogy néhány új, mikrobarázdás lemez esetében kipróbálják a színes, művészi borítót.

Óriási siker lett! Az efféle borítókba csomagolt lemezeknek csaknem kilencszeressé vált az eladási száma. Erre a sikerre már az igazgatóság sem tehetett mást, mint szabad kezet adott a grafikusnak.

Steinweiss kitörő örömmel és nagy lelkesedéssel fogott munkába, s ezzel megteremtett egy új grafikai műfajt is. Saját betűtípussal látta el a lemeztokokat, melyek egyre kifejezőbbek és ugyanakkor egyéni művészi értéket képviseltek. A hosszú évek alatt csaknem 2500 lemezborítót tervezett, s igazából 2011-ben bekövetkezett haláláig aktív maradt.