Már egy jó ideje fogalmazódik egy cikk a modern festészet egyik speciális ágazatáról, s érintőlegesen ugyan, de hozzá tartozik Barnett Newman személye is, aki 1905. január 29-én született New Yorkban egy lengyel zsidó bevándorló családba.

Filozófiai tanulmányai végeztével a családi ruhagyárban dolgozott, mellette festegetett.
Az aktív alkotási vágy a 40-es években találta el, ekkor kezdett afféle absztrakt expresszionista térfestményeket gyártani. Ami tulajdonképpen abból állt, hogy fogott egy nagy vásznat, azt befestette valamilyen színűre, aztán az alappal elütő színnel festett rá egy vonalat. Hát, ennyi.

Sokáig azt hitték, hogy viccel. Nagyon is komoly volt, mert a nagy semmi köré -mint ahogy az lenni szokott- ideológiát gyártott. Erre a sok gazdag sznob úgy vette a képeit, mint a cukrot. Az ötvenes évek végén, amikor a hidegháború úgyis kissé feszültté tette az amerikai társadalmat, az efféle felszabadító ideológiák kellemesen hatottak. Kevesen gondoltak arra, hogy Barnie szimplán lopott az 1910-es, 20-as évek kubista, futurista alkotóitól. Malevich vagy Mondrian biztosan jókat röhögött a túlvilágról, pedig Ők legalább tényleg tudtak festeni, s a teljes letisztult állapothoz egy hosszú folyamat útján jutottak el. De ez már egy másik történet. Ma már Barnett Newman is ott rötyög velük, főleg azon, hogy alkotásait még mindig rekordáron adják-veszik.

Black Fire -1
Ára 2014-ben, amikor gazdát cserélt: 84.200.000.- Dollár

(Azt hiszem, holnap bemegyek a festékboltba, veszek két doboz festéket, ecsetet, vásznat, fakeretet. Durván elköltök rá egy új, zöldes színű húszast - aztán nosza. Ebben az országban is bőven akad rajtunk megzsírosodott gazdag sznob, majd ők megveszik. Csak valamilyen új ideológiát kell gyártanom hozzá, hogy hiteles legyen a nagy átverés.)