Kevés olyan író született a földkerekségen, akit a világon még ma is olyan sokan szeretnek, akinek a műveit csaknem 200 nyelvre fordították le, akinek csodálatos „találmányai” szinte mind megvalósultak.

Jules Gabriel Verne 1828. február 8-án született Franciaországban, Nantes városában. Édesapja ügyvédnek szánta a fiát, s bár el is végezte az egyetemet, soha egy percet sem praktizált. Helyette az írás és az olvasás érdekelte, falta a természettudománnyal foglalkozó műveket, vadászott a technikai újdonságokra. Volt is bőven, hiszen a 19. század közepe mindig hangos volt az ipari és tudományos újdonságoktól.

A fiatal Verne Párizs és a színház megszállottja. Id. Alexandre Dumas biztatására járja a színházakat, hogy bemutassák műveit. Néha-néha sikerrel is jár, de a bevétel még az éhenhaláshoz is kevés. Segédírnok lesz, s mellékesen egy folyóiratba ír érdekes, ismeretterjesztő cikkeket, melyeket szívesen olvasnak.

Rengeteg tudományos előadást látogat, falja az új és új híreket, barátságot köt mindenkivel, aki csak számít az új tudományágak területén. Lassan elfordul a színház világától, s inkább a regény műfaja kezdi érdekelni, melyben ötvözheti a kalandot a tudományos ismeretterjesztéssel.

Mikor anyagilag kissé rendbe jön, házasságot köt, de ennek vonzataként pénzemberré, pontosabban tőzsdeügynökké válik. Valójában utálja az egészet, legszívesebben írna és olvasna. Végül -nagy szerencséjére- megismerkedik egy Jules-Pierre Hetzel nevű kiadóval, aki efféle nagyságok kiadója és barátja, mint Balzac, Stendhal, Hugo. Hetzel lát a fiatal íróban fantáziát és hosszútávú szerződést köt vele. Ezzel egy új műfajnak nyit kaput, melyet ma a tudományos fantasztikumnak ismerünk, s melynek első képviselője Jules Verne.

Regényírói munkásságának első darabja az 1862 decemberében megjelent Öt hét léghajón című alkotás, mely a repülés újdonságait ötvözi Afrika bemutatásával, természetesen roppant kalandos formában. Hihetetlen nagy siker lesz, s az olvasók már alig várják a szerző új munkáit. Nem kell sokáig türelmetlenkedniük, hiszen Verne rendkívül termékeny. Sorra jelennek meg a jobbnál jobb, izgalmasabbnál izgalmasabb történetek. Humorral, kalanddal, érdekes ismeretekkel. Nem mernék vállalkozni rá, hogy leközöljem a teljes életművet, inkább csak néhány cím, melyeket magam is olvastam: Utazás a Föld középpontja felé; Utazás a Holdba; Hatteras kapitány; Nemo kapitány, 80 nap alatt a Föld körül; Rejtelmes sziget; Dunai hajós, Sándor Mátyás; Nyolcszáz mérföld az Amazonason. Csak cseppek a hatalmas 55 évet felölelő életműben.

Ahogy múltak az évek Verne érdeklődése az új iránt sosem csökkent. Csak életereje fogyatkozott meg néha. Cukorbetegség kínozta, egy merényletből származó lövedék miatt lábfájása keserítette életét, írógörcs akadályozta munkájában, s a hallását is megkoptatta az idő.

„Egyik fülemre majdnem teljesen megsüketültem, de ez nem aggaszt, mert így csupán a felét hallom annak a sok ostobaságnak, és rosszindulatnak, ami a világot elárasztja. Számomra ez is vigasz.”

Írja halála előtt nem sokkal.

1905. márciusának közepén rosszul lesz, elveszti eszméletét. A város szalmát szórat az útra, hogy a kocsik kerekei ne zavarják pihenését, de március 24-én átlép az árnyékvilágba, hogy csatlakozzék általa is tisztelt elődei társaságához. Temetésén a rokonokon, a barátokon és a rajongókon kívül miniszterelnökök, királyok és más uralkodók is leróják tiszteletüket. Márvány síremlékén csak egy mondat áll: „Az örök ifjúság és a halhatatlanság felé..."

Akit részletesebben érdekel a téma, annak nagy szeretettel ajánlom Daróczi József tanár úr összeállítását itt:
http://verne.djp.hu/