Az emberiség jelentős részének sikerült elsajátítania a tökéletes számolás művészetét.

(Természetesen én nem tartozom a jelentős részbe ;o/)
A kezdet kezdetén az ember -kézenfekvően- az ujjait hívta segítségül a számolásra. Bizonyos vidékeken még ma is használatos a módszer. Aztán amikor már egy kissé bonyolultabb számtani feladatokat kellett megoldani, akkor megszületett az abakusz.
A görögöknél egy vonalazással sávokra osztott táblát használtak, melyen a sávok mentén csúsztatható figurák mutatták a mennyiséget. A rómaiak fémtáblát alkalmaztak rovátkákkal és gombokkal.

Az abakusz használatával két kifejezés is született, melyeket ma is használunk. Az egyik szó a bank a másik pedig a csekk. A XV-XVI században a német pénzváltók pad alakú abakuszon számoltak. A pad németül: bank. Kb. ugyanekkor az angolok egy összetekert bőrdarabra ráfestett abakuszt hordtak magukkal, melyet -mivel négyzetrácsosan vonalazott volt- "checkered"-nek neveztek. Innen jött a "csekk" szó.

A Föld nevű bolygón élő népek majd mindegyike kifejlesztette a maga abakuszát. A perui indiánok a kipu-t, ami persze másra is jó volt, de erre is. Az oroszok még ma is használják és szcsoti a neve -bár ők inkább szcsotkának mondják. A kínaiak szuan-pan elnevezéssel illetik, Japánországban meg szoroban a neve az abakusznak.

Ha történetesen most hirtelen megszűnne minden áramforrás és vissza kellene térni a hagyományos, abakuszos számoláshoz, azt hiszem, az emberiség jelentős része nagy bajban lenne. Bár azt gondolom, hogy abban a helyzetben nem valószínű, hogy a számolás lehetősége vagy lehetetlensége lenne a legnagyobb probléma.