Tudom én jól, hogy ahhoz a kisebbséghez tartozom, akik nem néznek tévét.

Nem divatból, mert már ilyen is van. Nem.  Megundorodtam a sok fos reklámtól, a töménytelen tehetségtelen szereplőtől. Direkt nem írtam színészt, mert az már némi pozitív minősítés lenne. S a rengeteg újrafeldolgozástól avagy a szánalmasan lapos sztoriktól. Szintén azok közé a kevesek közé vagyok besorolható, akik nem nézték, nem nézik, s minden valószínűség szerint nem fogják nézni a Trónok harca című sorozatot. A fantasy műfaj amúgy sem volt soha a topkedvenc, a Gyűrűk ura film is csalódás volt a könyv után.

De természetesen Ámerikában minden az üzlet körül forog, ütik a vasat, amíg meleg, a hárombetűs megacég pedig ügyesen gazdálkodik. Előre lehetett tudni az eredményt, hiszen valójában semmi más nem történt, mint a határozott marketing győzelme. Afféle jól átgondolt agymosás, manipulatív hadjárat. S valljuk be, manapság erre van igény.

Nekem a 64. Oscar gálán kezdett bűzleni ez az egész Hollywood-i álomgyárbiznisz, amikor egy z kategóriás krimi tarolt az értékesebb filmek helyett, mert -mint utólag sejteni engedték- a bizottság néhány tagja üzletileg volt érdekelt a filmet gyártó, éppen a csőd szélén álló stúdióban. Azóta erősen megkérdőjelezhetőek az efféle megmérettetések, versenyek, hiszen már a filmes világban sem a néző, hanem a bevétel, a biznisz számít.

Nézem az Emmy gálán készült fotókat. Csupa egyforma karakter, lóarcú, lógómellű, plasztikázott nők, gonosz tekintetek. A férfiak szürkék, sehol egy igazi figura. (Neveket meg sem érdemes jegyeznem, jövőre vagy pár hónap múlva már a süllyesztőben sincsenek.) Ezek az amerikai televíziós sorozatok sztárjai? Hát, egyre inkább nem érzek vágyat a képernyő elé ülni. S az az igazság, itthon sem jobb a helyzet. Szinte mindig, mindenhol ugyanaz a társaság, ami kormányváltásonként változik ugyan egy másik, de ugyanolyan jellegtelen bandára.

Szóval már csak legyintek azokra, akik áhítattal vegyes izgalommal várják az újabbnál újabb, rég lerágott csontú tévés sorozatokat, meg a különféle filmes, tévés, színházas gálákat. Irigylem őket naivitásukért, mert elhiszik azt az orbitális marhaságot: a történet valójában róluk, csak nekik szól.