Imitt-amott használunk még olyan szavakat, melyek eredetéről semmit sem tudunk. Ha a fregoli szó felbukkan valahol, elsőre mindenkinek a csigás, fürdőszobában a kád fölé szerelhető szárító, vagy pedig a mindkét felén használható ruhadarab - többnyire kabát - jut eszébe.
Pedig a fregoli elnevezés egy egykor híres mulattató, bűvész, átváltozó művészre utal.

Leopoldo Fregoli (1867-1936) Olaszországban, Genovában, -más forrás szerint Rómában- született. Felcseperedve egy kertészetben dolgozott. Szerencséjére behívták katonának, s Afrikába irányították. Ott, hogy katonatársait mulattassa, kitalált egy mulatságos számot, melyben néhány percenként más-más jelmezbe bújva varázsoljon kacagást a komor katonaábrázatokra. Emellett egynehány bűvésztrükkel is gazdagította repertoárját, s mikor leszerelt, már nem kellett munka után néznie, a legnevesebb színházak és orfeumok szerződtették.

Bejárta az egész világot, néhány utánzója is akadt, de a legjobban, legmulatságosabban Ő csinálta.
Amerikában egy nevesebb színházban egy újságíró képtelen volt elhinni, hogy a színpadon megjelent számtalan fellépő egy és ugyanazon személy. Csalással vádolta Fregolit, aki erre meghívta az újságírót a másnapi előadásra, de arra kérte, most a színfalak mögül nézze meg  a produkcióját. Az újságíró -látva a csodás átváltozások menetét- bocsánatot kért a művésztől, s cikkében hatalmas reklámot csinált a fiatalembernek.

A hosszú kalandozások után Fregoli visszatért Olaszországba, s utolsó másfél évében már nem is vállalt fellépést.
Sírkövére e felirat került: „E kő, Leopoldo Fregoli utolsó átváltozása"