Így a szolmizált hangok is.

Ezt a skálát egy észak-olasz szerzetes, Arezzói Guido alkotta meg a XI. században. Muzikális ember volt, szabadidejében egyházi énekeket alkotott - tekintettel arra, hogy az egyház betiltotta a hangszeres zenét - így inkább a himnikus műfajt tekintette elfogadottnak. Egyik művében úgy alkotta meg a dallamot, hogy minden sora eggyel magasabb hangon kezdődött, s a hangokat a sorok legelső szótagjáról azonosította.
„Ut queant laxis
Resonare fibris
Mira gestorum
Famuli tuorum
Solve polluti
Labii reatum.”

(Oldd fel vétkes ajkaiknak zárját,
hogy szolgáid zenghessék tetteid csodáját!)

Végül ekképp keletkezett az ut, re, mi, fa, sol, la hangsor, ami egy évszázaddal később kiegészült a si-vel, majd átalakult: az ut helyett dó lett a si helyett pedig ti. Tehát a relatív hangskála, mely a hangok egymáshoz viszonyított magasságát mutatják: Dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó

S ez bizony fontos része a Kodály Zoltán által kialakított ének-zenetanítási módszernek, melyet a világon oly sok helyen alkalmaznak, csak -gyakorlatilag- itthon nem.