A II. Menelik nevezetű "ipse" Etiópiában élt, éldegélt nagy "négusi" szerénységben. Ami persze azt jelentette, hogy ő volt az etióp császár és kb. a kavicsok is aranyból voltak a palotája udvarán.

Szóval, ez a II. Menelik a "nehéz" uralkodást megszakítva elment Amerikába egy kicsit szórakozni, kikapcsolódni, feltöltődni, ahogy a mi uralkodóink is teszik ezt és iszonyatos módon megtetszett neki a villamosszék, mint olyan. Ezért úgy határozott, hogy amint hazaér etiópiai palotájába, azonnal rendel villamosszéket. De nem ám egyet, egy frászt! Ő a négus! Mindjárt hármat rendelt, naja! Nyögte a nép!
Aztán várt türelmesen.
Várt.
Várakozott.
Aztán még egy kicsit.
Na még egy kicsit.

Végül "csingiling" csöngetett a postás (kétszer) -bár lehet, hogy Etiópiában nem is így van- és három ládát adott át.

"Hurrá! Megérkeztek a villamosszékeim!" - Kiáltozott a négus és máris megparancsolta temérdek szolgáinak, hogy azonnal rakják össze a székeket. Természetesen a gondos amcsik a székekhez összeszerelési útmutatót is mellékeltek, így viszonylag gyorsan összeállították a büntetőgépeket.

"Próbáljuk ki!" - Szólt izgatottan a négus és hamar egyik utálatos rokonát ültette a székbe, akitől már úgyis régóta szabadulni akart.

DE! NEM TÖRTÉNT SEMMI!

S hogy miért nem? Az ok egyszerű. Azidő tájt egyetlen kóbor voltocska áram sem volt az egész országban. De még a környéken sem. Így az egyik villamosszékből négusi trónszék lett, felcsicsázva arannyal, gyémánttal meg satöbbivel. A másik két szék pedig a raktárba került, a villamosításra várva.