„Eccervóthónemvót” - kezdődik a mese. S a mai történet egy hercegről szól, aki kettős életet élt. A világ felé egy ájtatos, tiszta szívű és erkölcsű, a törvényt mindenkor tisztelő ember mutatta orcáját. A külvilág a szerény férfiút látta csak, aki étkezés közben is a Bibliából olvastatott fel magának.

Ám létezett egy másik énje is a hercegnek. A férfi, akit háreme vett körül. E leánykák a hercegi kastély parkjában felépített kényelmes, nyolcszögletű toronyban éltek és számuk elérte a 78 főt. Csinos, szexi huszárruhában jártak, s egyszerre nyolcasával teljesítettek szolgálatot a herceg közvetlen közelében. A huszárlányok -természetesen- sosem katonáskodtak, a hadtudományok helyett éneket, zenét, táncot tanultak, s zenés baletteket, operetteket mutattak be a hercegi kastély színháztermében a herceg szórakoztatására.
Estére a nagyteremben minden huszárleánykának jelentkeznie kellett. A herceg megkevert egy tarokk-kártyacsomagot, majd kiosztotta a lányok között. Aki a pagátot húzta, ottmaradt éjszakai szolgálatra. De ettől függetlenül a többieknek is készenlétben kellett állnia. A hercegi hálószobából kis zsinórok vezettek a lányok szobáiba, ahol -jelzésként- kis csengő szólalt meg, ha a „háziúr” kedvet kapott egy kis beszélgetésre vagy valami egészen másra.

Ha a herceg olthatatlan vágyát a háreme nem oltotta ki, másutt is vigaszt keresett. Ez bizony gyakorta előfordult, s hetvenegy magocskából gyermek is született, kik ebbéli származásukkal „gazdagították” az arisztokráciát. A herceg csaknem 30 esztendeig uralkodott így, s bőséggel szórta szét azt az évi 400 ezer aranyat is, amit mások kerestek meg véres verítékkel. Ismerős, ugye?
Itt a mese vége, de még ne fuss el véle.
Mert, ez a mese, nem is mese.
A hercegünk: Károly Vilmos badeni őrgróf, aki ebbéli tisztében 1709-től 1738-ig uralkodott. 1803-tól pedig választófejedelemként herdált tovább.
A huszárleánykák is az ő igazi „találmánya”. Karlsruhében, a kastély parkjában tán még ma is áll az a nyolcszögletű torony, ahol az őrgróf kis Gartenmagdlein-jei laktak szobácskáikban arra „várva”, hogy rájuk kerüljön az éjszakai szolgálat sora.
A „nemes úr” szeretőinek száma az idő ködös homályába veszett, de hetvenegy zabigyereket bizonyítottan neki tulajdonítanak, közöttük azt is, akit Ritter Rózával „sikerült” összehozni, s aki később Haynau táborszernagyként beírta magát történelmünkbe.
Itt a vége, fuss el véle!