Négy esztendővel ezelőtt már írtam egy érdekesnek mondható projektről, mely az amerikai Oregon állam Multnomah városának seriffje indított. Összegyűjtötte és bögrékre égettette olyan alkoholista drogosok képét, akik megrázó állapotukat igen rövid idő alatt érték el. (Némelyikük azóta már eltávozott az élők sorából.) Ezeket a bögréket aztán iskolás fiataloknak osztogatták, hogy ők is lássák, miként torzítja el az arcot a drog és az alkohol keveréke.

A fényképek szereplői többnyire metamfetamin, heroin és olcsó kokain élvezői voltak. Mindegyik anyag roncsolja a bőrt, a bőr alatti lágyabb szövetet. A fogak hamar kihullanak, az arcizmok megnyúlnak, elernyednek. Ennek az állapotnak az eléréséhez -ha meglehetősen sokszor üti ki magát a szerencsétlen- elegendő néhány hónap. 

Kérdés: Érdemes-e feláldoznunk az arcunkat, néhány óra kábult repülésért?

Aztán eltelt négy év és megkerestem a friss statisztikákat. Hm... Érdekesen alakultak a dolgok. 2013 vége, 2014 eleje volt a totális mélypont. Országos szinten Oregon a negyedik helyen állt. Legkelendőbb a metamfetamin (speed) vagy „népiesebb” nevén a jég volt. A fogyasztók 62 százaléka vásárolta, így az éves forgalom kb. 100 milliárd dollár volt. Az egészségügy 6 milliárd dollárt költött a gyógyításra, a járulékos költségek pedig 966 millió dollárt emésztettek fel. Sajnos a drogokkal kapcsolatos bűnesetek is növekedtek, így a történet a tényleges káosz irányába mutatott.

Jogosan merül fel a kérdés: Lett-e eredménye a bögrés kampánynak. (A magam részéről elég szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban.)

Sajnos a probléma kezelése jelenleg meghaladja a törvényes lehetőségeket. Tapasztalható valamicske visszaesés, de ez pusztán a számadatok mágiájából származik, hiszen ha lebontjuk a használt drogokat fajták szerint, akkor látható, hogy a kokain fogyasztók tábora és a pontosabb törvényi szabályozás miatt a gyógyszerfogyasztók tábora csökkent, ami -bár látszólagosan- javított a statisztikán. A valóságban ezen fogyasztók többsége átnyergelt az olcsóbb speed-re. 

„Na, jó, jó, hapsikám! Oregon marha messze van. Mi a helyzet itthon, te nagyokos? Erről pofázzá'!” - Szólhatna a mindig kötözködő troll.

Nos, itthon se jobb a helyzet. A 18-53 év közöttiek adják a magyar fogyasztók bázisát. Hogy Magyarországon évente valójában mennyit költenek drogmegelőzésre és a betegek kezelésére, az titok. Ahogyan sok minden más is. Helyesebben, vannak számadatok, melyek többszörösen ellentmondanak egymásnak. Mint tudjuk, a magyar egészségügy olyan, mint Minótaurosz labirintusa.

Amit a felmérések, a hivatalos jelentések mutatnak, az szomorú. Kis kitérő, mely mégis ide tartozik. Hetek óta zakatol a fejemben egy mondat, amit nem oly rég olvastam. Talán ismerősöm is valamely közösségi játszótéren a huszonéves fiatalember, aki leírta, s bocsássa meg, ha nem emlékszem a szerzőre, s talán nem is jól idézem, de valahogy így hangzott: „Nekünk nemhogy jövőképünk nincs, de jelenképünk se.” Ezek után sejthető, hogy a hazai drogfogyasztás képe sem mondható rózsásnak. Az injektálók összlétszáma csökkent ugyan, viszont a hagyományos stimulánsok fogyasztóinak száma nőtt. Az injektálók leginkább az olcsó, de rendkívül mérgező penta kristályt kedvelték. Tuti, hogy sokan meg is haltak tőle. A hagyományos szerek esetében az ecstasy, vagyis a Metiléndioxi-metamfetamin volt a befutó. Nem maradtunk le a „fejlett” Amerikától. De sajnos a kokain is a kedvelési listára került.

Szóval, bögre ide vagy oda, irgumburgum, meg okos felvilágosítás... Az egész fabatkát se ér. Ha így folytatódik, akkor sikerül túlszárnyalni a nyugatot, hogy eljussunk keletre, például Észak-Korea szintjére, ahol inkább beengedik a drogokat, mert gyakorlatilag kaja alig van, az egészségügy szétesett, a totális elmekontroll pedig félelemben tartja a népet. Fogalmam sincs, hogy kik, hogyan és mikor fogják elkezdeni azt az érdembeli munkát, ami eltéríti Magyarország útját az Észak-Koreaitól.