Mihail Alekszandrovics Bakunyin (1814-1876) - orosz forradalmár nevéhez köthető az anarchizmus, mint politikai, társadalmi, filozófiai irányzat kissé utópisztikus ám vegytiszta megfogalmazása.

Ahogy igyekeztem e témában kutakodni, meg kellett látnom, hogy igen ellentmondásos elképzelések születtek. Ez bizonyára abból fakadt, hogy az adott országban éppen milyen irányzatú kormány trónolt a hatalmi csúcson. Így van ez ma is, hiszen ami tegnap még hitvány és szemétre való volt, ma mennyekig vagyon magasztalva.
Szóval az anarchizmust hol a nyugati demokráciák szélsőséges irányzatainak, hol a marxista filozófia egyik ágának, hol a szocialista baloldaliság elfogadó tagadásának tekintik. Vagyis szájíz szerint. Ellentmondást érzek az anarchizmus oldaláról is, hiszen hol befogadó a gondolatrendszere, hol pedig totálisan elutasít mindent.
Nos, ebből a sokszor áltudományos katyvaszból igyekeztem kihámozni azt az igazságot, amit a már fent nevezett Bakunyin eredetileg összeállított.
Az anarchizmus elutasít minden olyan törekvést, mely ember ember feletti uralkodásra irányul.
Támogatja az egyéni szabadságot, ami nem csak fizikai, de szellemi és vallási értelemben is igaz.
Kifejezetten támogatja az egyenlőség, igazságosság, szolidaritás alapján működő együttélést, ám szigorúan elutasítja az állam, az egyház és más tekintélyalapú szervezet az egyén ellen irányuló korlátozását, mely csak akadályoz minden értelmes érdekegyeztetést.
Az újkori anarchizmusban ide tartozik a piramis elvű hatalmi rend lecserélése a holografikus társadalmi felépítésre, melyet -természetesen- a jelenlegi hatalom nagyon nem támogat, hiszen akkor véget érnének a mutyibizniszek, a haverok zsíros állásokba történő elhelyezése, a bankok a szolgáltatók packázásai, milliárdok eltüntetése és a többi disznóság, amit világszerte művelnek.

„A köznevelés alapelvei a következők: értelmi nevelés, igazság és igazságosság, figyelem embertársaink iránt, öntudatosság, szolidaritás, a szabadság szeretete, a munka tisztelete; a hazugság, a gyávaság, az igazságtalanság, az értelmetlenség és a szolgai alázat megvetése.”
De szépen is hangzik ez...

Ha elméleti szinten és patikatisztasággal tekintek az anarchizmusra, akkor azt látom: ez akár jó is lehet. Legalábbis indulásképpen.
A világ jelenleg eljutott a nagytakarítás szükségességéhez. Ez első körben -ugyan- fenéken billenti az anarchizmust, de lehetőséget ad újragondolni az emberi faj a társadalom jobb jövőjét, amire -valljuk be őszintén- nagy szükség van.

„Azt hiszem, hogy a keresztény népek élete ma, éppen ma, végső határhoz érkezett: a pusztuló régi és a kezdődő új korszakot elválasztó határhoz. Azt hiszem ma, éppen ma kezdődött el a nagy átalakulás válsága, amely a keresztény világban már kétezer éve készülődik, a válság, amely nem más, mint hogy a hatalom és a szolgaság szellemén nyugvó, meghamisított kereszténység helyébe az értelmes emberi lénynek járó, valódi szabadságon és egyenlőségen nyugvó valódi kereszténység lépjen.” (Tolsztoj)

A XXI. század anarchistái már-már visszatérve az eredeti Bakunyin által megfogalmazott gondolatokhoz, így értelmezik mozgalmukat:
„Elhatárolódunk a merényletektől, a terrorizmustól, valamint a
bolsevik, leninista, illetve sztálinista elvektől, továbbá az összes
párttól, bal- vagy jobboldali identitástól függetlenül. Az erőszakkal
járó, hagyományosan értelmezett "forradalom" helyett egy fejekben
lezajló, társadalmi mentalitást megváltoztató forradalmat akarunk
elérni, amely a kapitalista rendszer által megfertőzött emberi
gondolkodásmód megváltoztatásán alapszik.”