Amikor évekkel ezelőtt írtam róla, idehaza még igen csekély volt elterjedtsége. Japánban azonban -ahonnan származik- már komoly marketing állt mögötte, ipari szabványként, kereskedelmi módozatként kezelték. A QR-kód a történetem főszereplője, melyről sokaknak, még a fiatalok többségének sincs elképzelése, hogy ugyan mi is ez és honnan is származik.

A QR kód a Quick Response, vagyis a „gyors válasz” rövidítése. Hiszen manapság minden gyors. Gyors születés, gyors felnövés, gyors munka, gyors gyerek, gyors halál. Ennyi. Csak a nagy gyorsaságban élni felejtünk el. Így aztán az egész élet, leírható pár szóban! Elfér egy alap QR kódban. (Még rímel is - hiába, egy Romhányi veszett el bennem...-már aki tudja, hogy egyáltalán ki is volt Ő.

A QR kódok két dimenziós, négyzetes ábrák, melyek mintha apró labirintusokat rejtenének. Kódolhatunk bele telefonszámot, GPS címet, névjegyet, szöveget, internetes linkeket. Velük -idehaza- legtöbbször bolti termékeken találkozunk, afféle modern vonalkódként. Az eredeti gondolat, mely szabad forrású, a Japán Denso-Wave cég szellemi műhelyéből származik. A történet valahogy úgy kezdődött, hogy amikor Japánországban is véglegessé vált az új kapitalista rend, a piacgazdaság meg tömegtermelés, meg áruházláncok és ehhez hasonló nyalánkságok, akkor a Denso Wave Incorporated fejlesztői kitalálták a vonalkódot, mely egy időre megkönnyítette a pénztárosok és a raktárosok dolgát. Ám hamar kiderült, hogy a vonalkódos rendszer bizony véges. Meg különben is, alig alkalmas a Kanji és Kana karakterek kódolására. Na ekkor lépett elő Masahiro Hara és csapata, hogy a vonalkód helyett valami sokkal jobb kódolási rendszer találjanak ki. Csupán öt év kellett hozzá, hogy elkészüljön a végleges verzió, amit egy esztendő múlva 1999-ben japán ipari szabványként be is jegyeztek. Annyira megtetszett mindenkinek, hogy egy év múlva pedig nemzetközi szabvány lett. Tehát idén a QR-kód elérte nagykorúságát, bár Japánországban csak húsz esztendősen válik valaki felnőtté. Világszabvánnyá 2006-ban lett, amit 2015-ben kiegészítettek. Ráadásul a tervezők hibatűrési lehetőséget is belekódoltak, ami azt jelenti, hogy sérült vagy esetleg szennyezett QR-kód is képes visszaadni a teljes tartalmat.

Szöulban (Dél-Korea) a Metró tágas folyosóin nyílt meg a világ első virtuális áruháza. A szabad felületekre helyezték el a termékek fényképét, a képek alá pedig a QR kódokat. A várakozás közben egy applikáció segítségével megtörténik a bevásárlás, s mire a vásárló hazaér, a Homeplus áruházlánc már ki is szállítja a csomagot.

Mára már nem csupán információ tárolására/közvetítésére, vásárlásra használjuk, hanem a modern kor vizuális kultúrájának részévé vált. Afféle 21. századi hieroglifává, melyben a kép és tartalom egyidejűleg van jelen.

A QR-kódnak létezik egy teljesen új, mozgó (motion-dynamic QR code) verziója is, amit ráadásul egy magyar cég talált ki.