Egy ápolatlan, szegényes, kopott ruhájú fiatalember áll a milánói konzervatórium ajtajában.

Giuseppe -mert így hívják a 19 éves ifjút- zsebe üres, csak a lelke, a szíve van csordultig tele muzsikával. Csakhamar a felvételi bizottság előtt áll, s az elnök méla undorral utasítja el jelentkezését. 1832-őt írunk ekkor.
Aztán 67 év múlva ugyanez a milánói konzervatórium kér nagy tisztelettel és mélységes mély alázattal bebocsáttatást Giuseppe Verdi, az agg mester elé azzal a kéréssel: engedélyezze, hogy felvehessék a Verdi nevet. A híres szerző nem feledte megaláztatását, amit ott kellett elszenvednie. Csak titkárával üzen ki dühösen: Takarodjanak!