A végérvényesen elkorcsosuló társadalmunkban a fiatal nemzedék számára igény mutatkozott az afféle virtuális közösségi terek létrehozására.

Míg az én generációm leginkább a valós tereken, találkozott, addig az elkényelmesedő és mégis rohanó világ fiataljai a világhálón, virtuális csatornák zegzugos alagútjaiban kapcsolódnak “egymáshoz”.
A számítógép előtt ülve chat szobákba “lépnek be”, ahol valós énjüket rejtve, vagy épp nagyon is kitárva beszélgetnek. Esetleg a világháló adottságait kihasználva élő kamera-összeköttetést létesítenek, ami sok ezer kilométeres táv esetén még érthető is. (De láttam már olyat, hogy nyilvános helyen egymás mellett ültek és úgy írogattak egymásnak.) Vagy a webes böngészőjükben csak egyetlen oldalra kattintanak, s ez nem más, mint a Facebook. Ezzel azt a hamis illúziót keltik, mintha valójában tartoznának valahová, egy olyan közösséghez, ami igazából nem is létezik. Ott osztják meg mindazt, ami napi szinten történt velük, az “elmegyek pisilni”-től a “kapcsolatban vele”-én át az egyéb érdektelen dolgokig, amik között csak imitt-amott búvik meg értékesnek számító tartalom.

A mobiltelefonok fejlődésével a közösségi alkalmazások feljebb kerültek a felhasználók által gyakorta használt programok ranglétráján. Így a virtuális találkahelyek eléréséhez már számítógép sem kell. Nem véletlen, hogy ezek az alkalmazások igen nagy számban találhatók a mobilos áruházakban, ahonnét teljesen ingyen vagy néhány száz forintért lehet beszerezni (letölteni) a nekünk szimpatikus programot.

Hogy őszinte legyek, a magam részéről erős szkepticizmussal figyelem ezeket a programocskákat, melyek a telepítésük során ellenőrizetlenül hozzáférnek azon személyes információkhoz is, melyeket -kényszerűségből– de a telefonon kell tárolnom. Itt főleg nevekre, telefonszámokra, E-mail címekre, böngészési szokásokra, előzményekre, a GPS által megjegyzett helyekre gondolok, melyek -véleményem szerint– nem tartoznak senki másra, csak rám. Így aztán száműztem a telefonról minden közösségi és csevegő alkalmazást, meghagyva azokat az új generációnak. Ők még úgysem értik, mit jelent a privát szféra fogalma, s nem is igen érdekli Őket. Még nem.
Ezért bátran használják a Facebook programot, melyet az FBI kezdeményezésére hozott létre egy befektetői csoport, hogy feltérképezze az emberek kapcsolatrendszerét, megismerve szokásaikat, s ebből profilt alkosson mindenkiről-, vagy a kistestvére a Twitter, ahol csupán néhány mondatban lehet kifejteni pillanatnyi véleményünket, vagy megosztani képeket, internetes tartalmakat.
Esetleg az évek óta nagy sikert arató fénykép készítő-megosztó alkalmazás az Instagram, melyet már több millió ember használ. Micsoda adatbázis ez egy háttérhatalom kezében!

Azt hiszem, belegondolni is félelmetes, hogy ezek a telefonra önként, mi általunk telepített programok és társaik mennyit kémkedhetnek rólunk!
Aztán létezik mobiltelefonra a csevegő programok újabb variációi is. Ezeket üzenetküldőnek (Messenger) nevezi az atomkor embere, melyekben szintén létrehozható egy-egy virtuális csoport.
A sok botrány ellenére jelenleg legnépszerűbb a Viber, ami hamisan tájékoztat arról, hogy ingyen kommunikálhat a használója, holott ehhez wi-fi vagy pedig vezeték nélküli hálózati elérés kell, melynek -természetesen- forgalmi díja van. Ami persze a legfurcsább: bármit is osztunk meg ismerőseinkkel, képet, szöveget, egyéb információt – azt teljes titkosítás nélkül továbbítja. Nagyjából így vannak ezzel a társaik is (Facebook Messenger, WhatsApp Messenger,Line, Talk.)

Summa summarum: A hamis közösségi érzetre bőven van már okostelefonra tölthető alkalmazás. De -mint a legtöbb esetben– a leggyengébb láncszem maga a felhasználó. Így a hülyeség ellen semmi sem véd.
Mert nincs azzal semmi baj, ha használjuk ezeket a programokat, beszélgetünk, érdekes fotókat osztunk meg – de könyörgöm: semmi olyan személyes információt ne küldjünk rajtuk keresztül, amivel később kompromittálni lehetne minket. Ha igazán fontosat szeretnénk közölni egy másik emberrel, azt -ha lehet- tegyük meg személyesen. Egy szerelmi vallomás, vagy épp szakítás legyen arccal is felvállalható. Másrészt pedig, egy virtuális találkahely sohasem pótolhat egy igazi baráti, vagy közös érdeklődésű közösséget.