55 éve ünneplik meg világszerte a színházak világnapját.

Mivel sok helyütt a hétfő színházi szünnap, így a megemlékezést ma este tartják. Az idén a francia színésznő, Isabelle Huppert írását olvassák fel az ünnepi est nyitányaként. Az 55 esztendő alatt csupán nyolc színésznőt kértek fel, hogy fogalmazza meg gondolatait a színházról, a színház helyéről a világban.

„...a színház mindig újjászületik. A színházi konvenciókat újra és újra le kell rombolni. Mert a színház csak így maradhat eleven. A színház gazdag, átível téren és időn, a kortárs művek az elmúlt századok alkotásaiból is inspirálódnak, ha egy klasszikus színdarabot napjainkban mutatnak be, az mai és modern lesz.”

„A színház erős, mindent túlél, háborút, cenzúrát, pénzhiányt. Elég egy üres tér és a színész. Vagy színésznő. Mit csinál, mit mond? A közönség figyeli, és soha ne feledjük, közönség nélkül nincs színház.”

„A színház számomra a másik embert jelenti, a dialógust, a gyűlölet hiányát. Nem tudom, mit jelent a népek közötti barátság, de hiszek a közösségben, a nézők és a színészek barátságában, azoknak az együttműködésében, akiket a színház összehoz: az írókban, fordítókban, világosítókban, az öltöztetőkben, a díszlettervezőkben és díszítőkben, színészekben, mindazokban, akik csinálják és akik nézik az előadást. A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket… ahogy mi is szeretjük őt.”

Isabelle Huppert
(Részletek Isabelle Huppert írásából. Fordította: Lakos Anna, ITI Magyar Központ)

Milyen kár, hogy mindez -hivatalos szinten- csupán fikcióként létezik.

A teljes írás ITT