Élt egyszer Itáliában egy huncut emberke, aki önmagát híres jósnak állította be.

Oly sok gazdag polgárt sikerült megvezetnie, hogy a végén már maga is elhitte megkérdőjelezhetetlenségét. (Hüh, ez aztán jó hosszú szóra sikeredett.) Akkora arca lett a fickónak, hogy nyilvánosan megjósolta a saját halálának időpontját is, amit 1576. szeptember 21-ére tűzött ki. Ahogy közeledett a nap, megírta végrendeletét, koporsót rendelt és lefeküdt. Köréje sereglettek hívei meg az ellenségei, mert azok is akadtak szép számmal, meg egy csomó bámészkodó, és várták, hogy "namostmilesz". Ám a kaszás muksó csak nem akart jönni, ezért Gerolamo -mert így hívták hősünket- egy óvatlan pillanatban kihörpintette a pecsétgyűrűjében rejtező mérget, melytől azonnal kilehelte lelkét. Meghótt, már csak szakmai büszkeségből is.

E tréfás mese veleje pedig ez „vóna”: A kis zabigyerek, Gerolamo Cardano (latin nevén: Hieronymus Cardanus) 1501 szeptember 24-én született az itáliai Pavia-ban. A papa ügyvéd volt, de a matekhoz is igen jól értett, hiszen még a nagy Leonardo is megkereste néha, hogy szakmai véleményét kikérje.

A kis Gerolamot a szülők ügyvédnek szánták, de neki esze ágában sem volt periratok, poros törvénytárak felett görnyedni. Orvos akart lenni, s nagy nehézségek árán el is érte célját.
De nem volt sikeres a gyógyításban, ezért a matematika felé fordult. Simán ellopta és a maga nevén publikálta a harmadfokú egyenlet megoldóképletét (bár tudnám, hogy mi is az...), amit pedig eredetileg egy perzsiai tudós (az embergyűlölő Omar Hajjám) és a velencei hadmérnök, pénztárnok (Niccolò Tartaglia, aki autodidakta módon lett magasan képzett mérnök, tudós, matematikus) fejlesztett ki.

Naszóval, a matek sem volt annyira a fő tárgya Gerolamonak, bár a valószínűségszámítás tárgykörében hagyott némi írásos értéket maga után. Igaz, erre csak azért volt szüksége, mert szenvedélyes szerencsejátékos volt, s a nyerési esélyek kiszámítása néha pozitív eredményre vezetett. Miután mindenét elvesztette :) a csillagászat, az asztrológia és a mágia felé fordult. Elkészítette Krisztus horoszkópját, amiért az egyház egy kissé kiakadt rá, de végül, miután véletlenül meggyógyított néhány püspököt és érseket, az egyházfő megbocsátott neki.
Közben belekóstolt a mechanika tudományába is. Simán ellopta és a maga nevén publikálta a kardáncsukló működési elvét, melynek leírását egy ókori görög ostromgépről a ballista-ról szóló könyvben látott meg. No meg felfedezhető a nagy Leonardo egyik rajzán is. No persze használható eszközt néhány századdal később végül Ford tervezett belőle a T modellbe.

Tíz évvel a halála előtt kiszámolta (megjósolta) saját halálának időpontját. Ám azon a napon is makkegészségesen ébredt a 75 esztendős nyugdíjas, ezért -állítólag a családjában történt tragikus események hatására- „megöngyilkolta” magát. Hic est finis! 

That's all, folks!