Utálom a hideget.

A kora nyarat szeretem, a jó időt. Olyan jó időt, mint amilyen akkor volt, amikor ezeket fotóztam.

Ez a kis levelibéka néhány évig visszajáró vendég volt. Egy másik -róla készült portré- bekerült a Canon természetfotók válogatásába is.

Alapjában véve sosem voltam egy megszállott fotós. Első gépem egy SMENA 8M típusú masina volt, ami igénytelensége mellett is jó képeket készített.

Aztán sikerült egy használt tükörreflexes Praktica-t venni, amivel végre megtanulhattam a fotózás alapjait. Imádtam ezt a masinát!

Ezzel párhuzamosan használtam egy Chinon félautomata berendezést, ami alapból nem volt rossz, bár a képek egyharmadát mindig elszúrta. Erről nem találtam képet, mert már nem emlékszem a pontos altípusra. Az első digitális gép egy Troust Powercam nevű szerkentyű volt (valahol még ma is megvan). Súrolta az alsó-középkategóriát, de alulról.

Következett egy NIKON L4, amit nagyon nyúztam, nagyon szerettem. Jó képeket csinált. Még professzionális használatra is sikerült rávenni. Nem szép, viszont kicsi, így mindig a zsebemben volt. Néha még ma is hadrendbe állítom bizonyos okok miatt.

Végül egy kompakt, de profi tudással bíró fényképezőgép: SONY DSC HX5. Ennek tudása és minősége tökéletesen kielégítő. Komolyabb feladatokra is használtam, s tökéletesen tette a dolgát. Ámde az aksija már feladta, viszont el is tűnt a polcokról. Szóval, nagy szopatás ez a nagy kereskedelemnek mondott rablás. Most van is egy jó fényképezőgépem, meg nincs is.

Jelenleg egy P9-es mobilt használok fotózásra. A benne csücsülő Leica jól teszi a dolgát, de profibb képekre nem használható.