-Na? Ki fedezte fel Ausztráliát?- Hangzott el a kérdés.

-Hát... Talán a hollandok..., vagy a portugálok, esetleg az angolok...

-Nos, igen. Mindegyik helyes. Régi, bár nem teljesen hiteles térképek ennek is, annak is odaítélik a felfedezői címet. Ezt már ki nem deríti senki. De az csak ismert tény, hogy ki volt az az angol kapitány, akit megbíztak a kontinens gyarmatosításával?

-Ja, ezt tudom. A James Cook, akit aztán megettek a bennszülöttek.

-Az később volt.

-Ja, az később.

-Ez a bizonyos Cook kapitány, amikor még nem volt kapitány, de katona és felnőtt sem, akkor egy szegény földműves fiacskájaként nevelkedett Yorkshire-ben. Később a papa afféle tiszttartóvá lépett elő, s a jótékony földesúr megfelelő iskolákban neveltette a kis Jameset 12 esztendő koráig. Ezután szatócsinasnak adták, de a kis srác rohadtul nem akart szatócs lenni, ezért elszökött és kereskedelmi hajókon szolgált. Kormányosi rangig küzdötte fel magát, ám amikor 1755-ben közeledni látszott a hétéves háború, amit Churchill után akár első világháborúnak is hívhatnánk, de nem tesszük...

-De miért?

-Mert csak! ...akkor a mindössze 27 éves James Cook haditengerészeti pályára lépett. Négy év alatt itt is kormányosi rangot szerzett, s különleges megbízatással a kanadai hadszíntérre küldték. A győzedelmes háború után hadnagyi rangot kapott és speciális térképészeti feladatokkal bízták meg.

-Na, akkor most jön az a rész, hogy felfedezi Ausztriát? Vagy Ausztráliát?

-Ne csináld már! Most tényleg hülyébbnek tetteted magad, mint amilyen vagy? Természetesen Ausztráliát? Az már korábban felfedezték, illetve tudtak valamilyen nagy, addig feltérképezetlen kontinensről, aminek a Terra Australis Incognita nevet adták. 1768-ban az angolok úgy határoztak, hogy egy tudományos expedíció köntösébe bújtatott felfedező és földfoglaló útra indítják az ekkor már tapasztalt James Cook kapitányt. Végül három nagy utazás lett belőle, melynek során feltérképezték az Ausztrál partokat és a környező kisebb, nagyobb szigeteket. A harmadik expedíció elég balul sikerült. A hajók majdnem a jég fogságába kerültek, a visszaúton pedig szörnyű vihar csapott le rájuk. Törött árbocokkal kötöttek ki újra Hawaii főszigetének Kealakekula-öblébe, ahol néhány héttel korábban Cook kapitányt még Lono istenként tisztelték. Ám a helyzet közben megváltozott, s a kiásott csatabárdokkal az angolokra támadtak. A kapitány fejét levágták, testét feldarabolták, hogy a harc ünnepének tiszteletére elfogyasszák. A kísérőhajó kapitányának csak igen nagy nehézségek árán sikerült visszaszereznie a maradékot, hogy végtisztességet adhassanak neki.

-Hát, ez nem éppen vidám történet.

-Na jó, akkor valami vicceset a végére. Két szó van a nyelvünkben, mely bizonyosan a távoli Ausztráliához kötődik, hiszen eredetileg mindkettőt az ott őslakosként üldözött Abo-nép használja. Az egyik a bumeráng, ami valaha egy vadászeszköz volt. Bízom benne, hogy több leírás nem is kell róla, mindenki tudja, mi is az.
A másik szó története James Cook kapitányhoz kötődik. Amikor „rátalált” az ausztrál kontinensre, csodálkozva fordult a percekkel azelőtt, fehér embert még sosem látott, és már rabszolgásított Abo felé.
       -Hékás! Mi az ott?- Kérdezte Cook kapitány, s egy sebesen elugráló kengurura mutatott. A bennszülöttnek lövése sem volt arról, hogy mit makog a piros kabátos angol. Így saját nyelvén közölte, hogy fogalma sincs, miről van szó, vagyis a válasza így hangzott: kenguru.
Így lett tévedésből az erszényes állat elnevezve úgy, hogy: kenguru. Pedig „nbarrgali” volt az állat neve, he-he!