Született, Magyarországon
avagy a Magyar Kultúra (emlék) Napjának köszöntése.
Mikor végleg elköszönt, mindössze 66 esztendős volt az a zeneszerző, énekes, színész és színházalapító, aki 1943. január 22-én, az általam csupán a Magyar Kultúra Emléknapjává átkeresztelt ünnepnapon született, Budapesten.
Egy olyan kornak volt a réteghangja, ahol úgy épült a szocializmus, hogy közben még az alapokat sem rakták le. Csupa látszat és ellentmondás időszakában születtek dalai, melyeket barátja, Bereményi Géza vetett papírra.
Cseh Tamás, vagy ahogyan indián nyelven hívták: „Füst a szemében”, csaknem 20 lemeznyi dalt énekelt meg, filmes és színházi munkáit pedig szinte összeszámolni sem lehet.
Vannak, akik szerették, legendává emelték, s vannak, akik csupán a Kádári-korszak kultúrsznobjainak attitűdjeként tekintettek rá. Talán a kettő között lelni meg az igazságot.
Aki már élt a dalok keletkezésekor, az érti is, aki csak most hallgatja őket, csupán érzi, vagy még az sem. Pedig ezek a dalok egyre inkább visszanyerik aktualitásukat, csak a szövegek egy kicsit más visszhanggal szólnak. Ahogy elrohadt ökleinket rázva a zsebben - látjuk ezt az esztelen rombolását mindannak, melyet nagyjaink felépítettek, egyre inkább égetővé válik a probléma: „Hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul. Kérdezném, hogy száz év múlva ki tud majd itt magyarul?”
