2018. feb 18.

Ferrari

írta: Clodovicus S. Carolus
Ferrari

1898. február 18-án félelmetes hóvihar tombolt. A jeges szél végigsöpört Modena utcáin, amikor a kis Enzo a világra jött.

(A valóságban szélcsend volt, száraz idő és két fok, de a „Commendatore” szívesebben kezdte így a történetet.)

Szóval: a kis Enzo Ferrari második fiúcskaként érkezett a családba, s hamar kiderült, sok dolgot akar, csak tanulni nem. Apukája egy fémfeldolgozó üzem tulajdonosa volt, s a kisfiú élete gépek, fémlemezek és alkatrészek között zajlott. Már egészen korán megismerkedett az autóval, hiszen a család megengedhette magának. Talán szerelem volt első látásra, ám a versenypályákig még nehéz út vezetett. Az első nagy háború elragadta apját és testvérét. A szétesett világban alig tudta eltartani édesanyját, de egy szerencsés találkozás a híres autóversenyző Ugo Sivoccival végül a versenypályákra juttatta. Az első versenyén mindössze kilencedik lett, s később, már az Alfa Romeo versenyzőjeként sem tudott igazán nagyot teljesíteni. Viszont kiváló fejlesztőként és kereskedőként dolgozhatott a nagy cégnek. Saját műhelyt is alapított, ahol feltuningolt Alfákkal versenyeztek. 1923-ban nyerte meg a híres ravennai autóversenyt, melynek díja egy ágaskodó lovat ábrázolt. Végül ez lett saját sportkocsijainak logója, mely erőteljesen hasonlít Stuttgart város címerére. De a logó története nem ez.

Kis kitérő:
Enzo testvére a világháborúban repülőgép pilóta volt és barátjául fogadta a híres Francesco Baracca az Olasz Királyi Légierő vadászpilótája, aki 34 légi győzelemmel állított fel rekordot.
Amikor Enzo 1923-ban megnyerte a ravennai Grand Prix versenyt ennek a bizonyos háborús hősnek az édesanyja fogadta és javasolta neki, hogy miként a fia a repülőgépére, úgy Enzo az autóira fessen fekete lovacskákat, mert az szerencsét hoz. Utólag belátható: igaza volt.

Az 1930-as években másról sem szóltak a versenyek, mint Enzo Ferrari csapatának győzelmeiről. Az Alfával való teljes szakítás után aztán végre nekiláthatott, hogy felépítse saját birodalmát. Közeledett a második világháború, ezért részt vállalt a hadiipar erősítésében. Anyagi biztonságát megalapozta, így a háború után teljes energiával kezdhette meg a legendás Ferrari márka felépítését. Fia -Dino Ferrari- születése után többé nem versenyzett, de igazi nagyúrként vett részt a fejlesztésekben egészen 88 éves koráig. Korlátokat nem ismerő, hisztérikus zsarnok, az autóipar zseniális primadonnája! Aki képes volt mindenen és mindenkin átgázolni, csak hogy céljait elérje. Sajnos a természetnek nem parancsolhatott, szeretett fia, aki kifejlesztette a Ferrarik új generációs motorját, 24 éves korában meghalt. Ezután még keményebb lett, még akaratosabb, s a sötét napszemüvege mögül világbirodalmat épített. Apja mellé -nagyobb családi botrányt okozva- Piero Lardi, Enzo törvénytelen fia társult, s vele újra teljessé válhatott az élet. A Ferrari a Formula versenyek, világbajnoki futamok koronázatlan királya lett, miközben a márka kilépett a versenypályákról az utcára, a Ferrari 250 GT, vagy a Testarossa, az F40-es még mai is megdobogtatja a szíveket, nem is szólva az új 488-asról.

„Végy egy erős motort, akassz rá négy kereket és te győzöl!”

ferrari-mix_1.jpg

Szólj hozzá

történelem