Úgy tűnik február 26-án születni szerencsés dolog.

E napon köszöntötte először hangos sírásával a világot Victor-Marie Hugo, a XIX. század irodalmának formálója, költő, dráma- és regényíró.
Munkássága eleinte az uralkodó s annak holdudvarának dicsőítéséről szólt, s csak később érett meg benne a demokrácia, a szociális érzékenység, társadalomkritika iránti állandó érdeklődés.
Hernani című drámájával megalkotta a romantika műfaját, regényeit is ennek szellemében, de mindig konkrét ügyek szolgálatában alkotta.
Politikusként demokrata, már-már szocialista eszméket vallott, s mindenkit legalább 100 évvel megelőzve felvetette az Európai Unió megalkotásának lehetőségét Európai Egyesült Államok néven.
Nézetei miatt üldözték, ezért előbb kényszerből majd pedig büszkeségből száműzetésbe vonult. Guernsey szigetén talált békét és nyugalmat. Itt írta meg az Egy politikai gaztett történetét, mely komoly politikai vitát váltott ki Franciaországban.
Agyi keringési zavar segítette át a túlvilágra. Végakarata így hangzott:
„Ötvenezer frankot hagyok a szegényeknek. A szegények halottaskocsiján vigyenek a temetőbe. Az egyház imádságából nem kérek, mondjanak egy imát az összes lelkekért. Hiszek Istenben.”
A Panteonban helyezték örök nyugalomra.

De ugyanezen napon született, csak éppen 1932-ben Johnny Cash énekes dal- és zeneszerző. A nehéz és családi tragédiáktól sem mentes gyerekkor rányomta bélyegét a felnőttre is. A viszonylag gyors zenei karrierrel együtt átélte az alkohollal és a droggal folytatott küzdelmet.
Első sikerdala a Cry cey cry valóban a legjobbak közé juttatta, s ha voltak is kisebb-nagyobb hullámvölgyek, Johnny Cash mindig is az első vonalban, igazi sztár maradt.