Úgy „tartyaja" szokás, hogy a felső és középosztályból származó férfiak ötven felett „megbolondulnak”, vesznek egy k* nagy, fényes, csillogó, drága motort és így, a jó idő beköszöntével bőrruhába bújnak és motorra pattannak. Ha szerencsések, akkor nem törik össze magukat az első kanyarnál, mert alapvetően bénák a motorozáshoz.

Hát, efféle gondjaim nincsenek, de a nagy, fényes, csillogó motorok még érdekelnek -úgymond- elméletileg. 

Ha képzeletben megbolondulnék, mondom: képzeletben, akkor csakis „herlidévidzont” vennék. Mer mér ne! Korom szerint már okés vagyok. Ez a cég 1903-ban kezdte Amerikában egy sufniból. De tényleg. Négy megszállott fickó - William S. Harley, William A. Davidson, Walter C. Davidson, Arthur Davidson kitalálta, hogy eztán nem csak bütykölgetik a motorokat, hanem egyedi megrendelésre készítenek is. Néhány fontos versenyt sikerült abszolválniuk, konyhanyelven: mindenkit lehagytak, így a Harley Davidson motorokra kezdtek felfigyelni. Na most figyelj. Az évszám: 1905. A moci átlagos sebessége 65 km/óra. Azéé az nem rossz! Az üzem 1906-ban vált hivatalossá, ekkor már hat szerelővel működött, s az első évben csaknem ötven motort sikerült eladni. Szerintem még mindegyik működik.

Hamar kiderült, hogy a hadászatban is remekül és megbízhatóan hasznosítható. Az 1910-es években az amerikai hadsereg több mint 20 ezer darab, speciálisan felkészített motort rendelt, s ez egy komoly lendületet adott a cég fejlődéséhez.

Remek ötlettel a gyár kiadott egy katalógust, mely tovább növelte a megrendelők számát. Mivel semmilyen egyedi elgondolástól sem hökkentek meg, az extrém motorok kedvelői is szívesen nyúltak a bankszámlájuk mélyére.

Ám a hetvenes évek elején nagy kakiba kerültek, mert az „óccsó” japán mocik szinte átvették a teljes piacot. Pedig ment a sok rejtett és direkt kampány, a legendás szerepek... A „disznók” - így hívják a fanatikus rajongókat, igyekeztek megmenteni a márkát, ám részükről is sok volt a kritikai felhang. Na végül a nyolcvanas évek közepe meghozta a sikert, mert figyelembe véve az összes javaslatot - újratervezték a cég vezérmotorját, ami újra a legjobbak közé emelte őket. Szóval senki se sírjon miattuk!

A kilencvenes évektől pedig már sikk lett egy Harley tulajdonosának lenni, mert a cég termékei, kiegészítői és miegymásai nem éppen az alsó árkategóriába tartoznak.

 A kétezres évek szuper motorjain csak ámulni lehet, ami nem is csoda, hiszen immár a Porschéval közösen -szinte fele-fele alapon- fejlesztik és innoválják, ami nagyjából azt jelenti, hogy bedobnak a „kalapba” 10-10 millió dollárt és a végén marhanagyot szakítanak, hála a sok gazdag, sznob, ötven felett járó fickóknak, akik ezzel igyekeznek bizonyítani, hogy még legények a gáton, vagy valami ilyesmi.

Ja, ha valaki esetleg szeretne nekem ajándékozni egy MILWAUKEE-EIGHT® 107-et, akkor annak szívesen megadom a címem.