Nyolc éve nincs felelőse a tragikus "katasztrófának".

Az idézőjel szándékos, hiszen ezt a szót leginkább a természeti balesetek esetén szokás használni. Ám itt, bár a környezetnek súlyos problémákkal kellett szembenéznie, a felelősség néhány végletekig kapzsi és korrupt embert terhel. Hogy nyolc év után sincs határozott ítélet az ügyben, annak valószínűleg a speciális érintettségek lehetnek a fő okai.

Évente számtalan alkalommal átutazom Devecseren. A patak vize már tiszta, a park fáinak kérgén sem látni, milyen magasan hömpölygött az akkori hivatalos megmondóember szerint ártalmatlan, de a valóságban a megengedettnél kétszeres pH értékű, lúgosan maró vörösiszap. Ám az ottélők lelkéből, emlékezetéből semmi nem moshatja ki a rettenetes emlékeket. Elég csak egy kicsit beszélgetni Velük és megértjük, miért. 

Pontosan emlékszem, hogy a tragédia előtt egy héttel ott ültem a devecseri Bohém cukrászda teraszán és fagylaltkelyhemet kanalazva nézegettem a boldog családokat. Nem sejtettem, ahogy ők sem gyanították, hogy egy időzített bombán ülünk. Mi nem, nem tudtuk, de az igazi felelősök igen. Ők nagyon is tisztában voltak azzal, hogy miféle veszélyes "játékot" űznek. Ha belegondolok, mitévő lettem volna, ha épp akkor szakad ki a tároló fala, amikor ott a fagyimat eszegetem... Mi tagadás, még ma is átfut rajtam a félelem érzése.