Bocs, e kicsavart verssorért, de épp ide illett.

Olyan vén lókötő vagyok, hogy én még a freeblog.hu-n is blogoltam, ami akkor az ország első blogszolgáltatója volt. Aztán megéreztem a füstszagot, s ahol füst van, ott megtalálni a tüzet is. Ma már hamu sem maradt belőle. Lehet, Mr. A. (Kiskó Attila) megunta. Nulláról eljutott vele a nullára.

Volt egy rövid kitérő a „habostortás” b13.hu-ra is, de csakhamar oda is elért valami pusztító járvány és kimúlt.

Később ráleltem a remek Blogtérre, ahol több témában is jegyzeteltem. Mivel kissé parás lettem, minden oda feltöltött anyagot lementettem. Utólag állíthatom, hogy helyesen tettem. A Miskolczy Csaba, Berényi Konrád és Doransky (Dobó Mátyás) nevével fémjelzett portál, ahol csak a „Vélemény számít” -egy darabig- kellemes helynek bizonyult. Ötletesen jó volt a címlap, mert érdekes, olvasható tartalmak alkották. Ahogy mindenütt, itt is voltak egymásnak feszülő nézetek, időnként eljutva a személyes vagy még azon is túli szintre, de összességében mindig jól szórakoztam. Aztán itt is akadozni látszott a gépezet, melyet sokáig mismásolással fedtek, majd az egész csomagot eladogatták. Vett belőle az Index, és az Origo is, végül a blogter.hu is elcsendesedett, mint a sír. Kár, hogy senki nem írta meg, mi volt a kegyelemdöfés. Talán a jelenleg onlinemarketing.hu-s Berényi Konrád -akinél olvashattam a Blogter.hu sántikálásairól- többet tud róla, de sorozatát nem fejezte be. Ma már nem is lényeges - a csomagból a videómegosztó maradt életben Indavideó néven.

Azóta nagyvonalú vagyok magammal és tükrözve írok. Blogger.hu, Blogspot.com, Facebook, Blog.hu, Reblog.hu, Wordpress.com. Mindent mentek több helyre is, nem mintha az utókort egy morzsányit is érdekelnék az én agyszüleményeim, firkálásaim vagy a többiek ilyen-olyan írásai. Ahogy a mai ifjúságot elnézem, nagy ívben tesznek rá - ránk. Van néhány bolond, akit egyáltalán érdekel valami, de a többséget sikerült zombivá nevelni a nagy liberális katyvaszban.

Egyszer azt kérdezte tőlem valaki, hogy mi a fenének csinálom ezt? Minek írogatok? Nem tudom. Szórakoztat, kikapcsol, tanít. Örülök, ha még rá tudok kattanni egy témára és azt körbejárva megokosít, s e szerzett tudást, rövidített formában megoszthatom másokkal. Néha összeszámolom, hányan is olvasnak, s bár nem nagy a szám, csupán alig ezer ember, de én ennyinek is szívesen csinálom. Másrészt fejleszti az írási képességemet. Lehet nevetni! Na de komolyan! Írok még ezt-azt, ami aztán visszaköszön a színpadon. A nézőt már rég nem érdekli a fennhéjázós, tirádás szöveg. Nem érti. Az utóbbi években rájöttem, hogy Hemingwaynek volt igaza. Minél rövidebb, tömörebb és egyszerűbb egy mondat, annál többen fogják felfogni értelmét. Igyekszem ehhez igazodni.

Ahogy végigtekintek itt a magyar webes blogcsatatereken, mára alig maradtak szolgáltatók. Maga a blogolás is már nem számít kuriózumnak. Sajnos túl sokan foglalkoznak vele, így egyre hígabb a teljes tartalom, s nehéz megtalálni a ténylegesen értékeseket. Mint olvasó, ezért már alig vagyok aktív, s az írást is gyakran halogatom. Nem mintha kifogytam volna a témából, sőt, csak inkább igyekszem a valós világ pillanatait megélni.

Szóval, ha most kezdeném az internetes naplóírást, miből választhatnék? A Wordpress, a Blogspot és a Tumblr is egynek jó, de olvasóközönséget kialakítani egyiknél sem egyszerű. Az egykori Generál Media (na annak a sztorija is megérne egy cikket) Blogger.hu oldala a hattyú lassú halálát éli, néhány százan még kitartunk ott. Szóval, erősen meggondolandó. Twitter? Instagram? Facebook? Nem igazán arra találták ki ezeket, hogy értékesebb tartalom jelenjen meg rajtuk. Néhány éve kezdtem el a Facebookon is közzétenni jegyzeteimet azzal a szándékkal, hogy a sok baromság mellett legyen valami hasznos tartalom is. Szerencsére mára egyre többen átvették tőlem a példát és ha nem is rendszeresen, de jelennek meg a „dugtamezzelazzal”, „gazdagvagyokésittnyaraltamkapjátokbe”, „ilyendrágadolgotvettemésakkormivan” bejegyzések mellett értékes írások is. De igazából ez sem egy komoly alternatíva, hiszen a Facebookot is elsősorban külső tartalom megosztására és egyes személyek kapcsolatrendszerének átláthatóságára tervezték. Manapság elegánsabb úgy tekinteni rá, mint az online marketing egy újabb, szekvens formájára. Így aztán marad az Indexes blog és annak komolytalan riválisa az Origós. Bár lehet, nem is komoly és nem is rivális - egyelőre. Nézzük előbb az utóbbit.

Hát már nem vagyok mai gyerek, az tuti, netezek egy ideje, de úgy rémlik az Origo-nak sokáig nem volt blogos része. Vagy csak nem tűnt fel. Valamilyen fórum biztosan akadt, meg talán külső, irányított cikkeket közlő oldalak is. Komment.com vagy Komment.hu - talán. Meg élt egy darabig a post-it is, de érdekesség és érdeklődés hiánya miatt kifulladt. Aztán 2010-ben újra kapcsoltak, hogy kellene valami véleményformáló portál, mint az Indexnek. Megjelent a Postr.hu. Elég fapadosra sikeredett, s valljuk be, az is maradt. A belső zűrzavar aztán kissé enyhült a névváltáskor. Postr.hu-ból Reblog.hu lett. Szerintem az egész cucchoz ekkor nyúltak hozzá utoljára. A blogok közül, erősen szubjektív alapon néhány megjelenik az Origon is, de a portál címoldalára kattintva belengi a levegőt a gazdátlanság és a nemtörődömség dohos levegője. A főoldal gyakorta hetekig változatlan. Elrendezése egy sebtiben összeeszkábált weboldalnak tűnik valamikor a nyolcvanas évek végéről. Semmi dizájn, lapos és uncsi. Funkciótlan és átláthatatlan. Nincsenek az oldalon fő és oldalelemek, hiányoznak a kategóriák, csoportok „dobozai”. Még a „friss tartalom” eleme sem létezik. Egyszerűen béna az egész. Még nem jutott el az Origos gondolkodás oda, hogy a blogok és mikroblogok képesek mások véleményformálására. A Tumblr-os kezdeti irány jó lett volna, de aztán elfogyott a szufla és alapvetően elhagyatottnak tűnik. Pedig az Origo-ról -lehet- sokan kattintanának át, ha valami érdekes és nem a mindenhol ismételgetett maszlagot olvashatnának. Nagyon komoly és alapos ráncfelvarrás kellene, hogy jövője legyen. Ennek biztosan sokan örülnének, mert egy tágasabb, átláthatóbb, szélesebb érdeklődést kielégítő címlapon nagyobb forgalom generálódna. Ez például reklámbevételt is hozhatna. Örülnének a blogalkotók is, hiszen nagyobb publicitást kapnának írásaik. Viszont nem örülne az a néhány „alkotó” akik jelenleg bebetonozott formában vannak jelen, s írjanak bármilyen szemetet is, kikerülnek a főoldalra, s ott is ragadnak heteken át. Na ezen kellene sürgősen változtatni, ha egy modern és nyüzsgő portált akarnának kiépíteni. Vegyék alapul az egykori blogter.hu vagy freeblog.hu címoldalát, melyek már akkor is emberbarátibbak voltak, mint ez a mostani reblogos katyvasz. Ha szeretne konkurenciája lenni a blog.hu-nak, akkor tessenek iparkodni, vagy ha nem, akkor bezárni a „bótot”, mert ennek így -távlatilag- nem sok értelme van.

Az úttörő freeblog és blogter hátszelében ügyesen lavírozva 2006 vége felé, előbb döcögősen, de elindult a Blog.hu. Nagy durranást nem okozott, alapvetően és ügyesen a már bevált sémákat használták, a címlapon témakörökbe csoportosították a blogokat, jobb oldalt pedig a „friss húst” mutatták be. Nem értek a programozáshoz, de a belső motor nagyon gagyira sikeredett - blogot írni ott kutyanehéz volt a pocsék szerkesztője miatt. Szerencsére azóta javult a helyzet. Komoly újítás volt 2007 nyarán, hogy sikerült egy erősen szubjektív válogatású blogcsokrocskát megosztani az Index címoldalán, mely azóta egy újabb, nagyobb ráncfelvarráson esett át.
A nagyok kihalásával a Blog.hu lett a magyar blogok gyűjtőhelye. Mögötte atyáskodott és teszi ma is az Inda.hu, mely az Index speciális szolgáltatásainak intézője. A háttérben ügyködők azóta is komolyan javítgatják, csiszolgatják a portált, s ha nem is sikerült még elérni a „tiszta udvar, rendes ház” elismerést, azért igyekeznek. Mivel ebben az országban mindennek politikai háttere van, nincs könnyű dolguk fenntartani a semlegesség látszatát. De megrémülni nem kell. Nem fogják megfojtani azért, ha valaki úgy határoz, blogjában nyíltan szidni fogja a kormányt (ennek örülnek majd), vagy ha az elmúlt x évtized baloldali mocskát (van mit) ássa elő és nyíltan a narancs nyalogatásába kezd. Persze az utóbbira nem tudok példát, s ez azért elgondolkodtató.

Summa summarum jelenleg ez a leghasználhatóbb blogszolgáltató e kies hazában. Ha ma lennék fiatal, -de ku*va jó lenne-, és erős késztetést éreznék netes naplóírásra, akkor a blog.hu-n kezdenék blogolni és beszámolnék arról, miképpen alakítom ki egzisztenciámat mondjuk Kanadában. De már vén f*sz vagyok, nem megyek én már innen sehová, mert itt már a „szar is le van szarva”. Azt a pár évet, ami még előttem van, csak kibírom valahogy. Így aztán, ha valaki feltenné nekem a kérdést, hogy hol érdemes belekezdeni ebbe az egyébként tökfelesleges írogatásba, akkor -az asztalfiók megemlítése mellett- neki a Blog.hu-t ajánlanám. Na, szevasztok, Pajtikák!