A történelem híres vagy éppen hírhedt alakjainak emlékét az idő hajlamos eltorzítani. Rettegett Ivánról olvastam minap egy történetet.

Úgy esett, hogy egy orosz kolostor főapátja bizonyos Kornily atya elrendelte: építsenek magas falat a kolostor köré, hogy megvédhessék magukat a fosztogatóktól, az ellenségtől. (A harácsoló bojároktól.) Ám hibát követett el azzal, hogy nem kért engedély Iván cártól, aki ezért igencsak megharagudott.

Haragjának kifejezése - lefejezés!

Kornily atya feje lehullott, ám a test ekkor újra erőre kapott. Felvette a fejet és elindult vele a templomba egészen az oltárhoz. Ott rogyott össze holtan. Ezt az utat azóta is „véres ösvény”-nek nevezik. A cár nagyon megrémült, szánta-bánta tettét. Ezért gazdag ajándékokkal kedveskedett a kolostornak, hogy bűnbocsánatot nyerjen. Így szólt a krónika.

A valóságos történelmi helyzet ennél sokkal bonyolultabb volt. Képzeljünk el egy uralkodót, aki szeretné országát Európa felé mozdítani az ezeréves, megcsontosodott állapotból, ám sem a gazdag földbirtokosok (bojárok), sem az egyház nem kívánja ezt. Ráadásul Iván cár szimpatizált a katolikusokkal, s kifejezetten elege volt abból, hogy országában a papok és a bojárok nagyobb hatalmat képviselnek, mint az uralkodó. Ezért történhetett meg, hogy egy kicsit ritkított soraikon. Aztán a tárgyalások alkalmával úgy csűrte csavarta a helyzetet, hogy végül mégis neki legyen igaza. Ügyesen taktikázott, de sajnos heves vérmérséklete időnként túlzásokra vezette. Ha lett volna még ideje, talán sikerült volna egy viszonylagosan európai Oroszországot létrehoznia, ahol a hatalom -természetesen a nép kihagyásával- megoszlik az uralkodó, a földbirtokos és a papság között.

Hogy rettegett volt-e Iván? Azt gondolom, -mint ahogy egy sakkjátszmában- időnként kénytelen volt figurákat feláldozni egy távolabbi cél elérésének érdekében. Egy századdal később Nagy Péter vagy Katalin sokkal több véráldozatot okozott, őket -furcsa mód- mégsem illetik negatív jelzőkkel. Iván cár reformer volt. S mint ilyen, erőteljesebben ki lett téve a történelmi kritikának.

Mellesleg: Manapság sem ártana egy Rettegett Iván, aki megmutatná a semmiből, a jogtalanul felkapaszkodott -magukat isteni mindenhatónak gondoló- uralkodó osztálynak, hogy valójában semmit sem érnek, hogy hosszabb távon is csak kórt és kárt okoznak.

Itthon is volt történelmünkben néhány olyan időszak, amikor maga a nép gondolta azt, hogy igazságot szolgáltat, s bizony lámpavasra húzták fel azokat, akik addig azt gondolták, érinthetetlenek.