Fiatal korában egy szürke, unalmas szoknyavadásznak tartották, aki gazdag és befolyásos családja vagyonából aranyifjúi életet élhetett.

Anglia egyik kiemelkedő iskolájában tanulhatott, de a sporton és az iskolai újság szerkesztésén kívül nem sok minden érdekelte. Aztán a katonai főiskolára került, ahol a nyelvek iránti szeretete került előtérbe. De innen -kicsapongó és erkölcstelen életmódja miatt- idő előtt távoznia kellett. Édesanyja igyekezett támogatni fia karrierjét, de túl sokat nem tehetett. Végül újságírónak állt és több napilapnak is dolgozhatott.

Még diákévei alatt beszervezte a külügyminisztérium, s az ott szerzett ismeretségek segítették abban, hogy a második világháborúban az angol titkosszolgálat tagja lehessen. 17F kódnéven dolgozott számos projekten, de hogy valójában mit is csinált, az titok maradt. Neve több háborús projektben is szerepel és tény, hogy sorra kapta a kitüntetéseket és egyre nagyobb pozícióba került.

A háború után visszatért az újságíráshoz és a nőkhöz. Ám -mint ahogy az lenni szokott- szerelmes lett. A hölgy először nem őt, hanem egy lordot választotta, így főhősünk is máshol talált boldog családot. Ám néhány év után végül mégis egy pár lettek, s az asszony javaslatára kezdte írni a háborús emlékeit megidéző első regényét. Regényében -bár cselekménye fiktív- szereplőként megörökítette mindazokat, akikkel a szerző a valóságban is találkozott.

A Casino Royale -mert ezt a címet adta művének- főszereplője egy M16-os fedőnevű kém, aki 007-es besorolású ügynökként tevékenykedik, de környezete csak James Bond-ként ismeri. Na a regényt eleinte nem nagyon akarták kiadni. A kiadó azt állította a műről, hogy unalmas. Van benne luxus, meg sok csinos nő, némi erőszak, de amúgy... De a kezdő író testvére -akkor már- sikeres szerző volt és könyveit épp az a kiadó adta ki. Ő kezeskedett a sikerért. S bejött. Pillanatok alatt elkapkodták a művet, három kiadással tudták csak kielégíteni az olvasói igényeket.

Most már biztosan kiderült, hogy kiről is írogatok itt. Ian Lancaster Fleming az egykori kém és sikeres író a főhősöm. Talán maga sem hitte, hogy könyvének ekkora sikere lesz, melyet még tizenkét James Bond regény követett. A legutolsó -sajnos- csonka maradt. Saját elmondása szerint a főhőst elsősorban egy Patrick Dalzel-Job nevű angol ügynökről mintázta, aki -szerintem- irigyelt példaképe lehetett. Afféle „titkosügynök” és kommandós egybegyúrt figurája, aki képes volt a legszorultabb helyzetből is kibújni. De James Bond egyenlő volt az angol hírszerzés párizsi főnökével is, vagy a Balkánon szolgálatot teljesítő másik ügynökkel, esetleg egy náci területen sikeresen szolgálatot teljesítő angol kémmel, avagy a méltán híres Duško Popov szerb származású brit-német kettős ügynökkel. Szerintem ez utóbbi a legvalószínűbb, ha a Fleming által rajzolt James Bond arcára nézünk. De Bond belső tulajdonságaiba beleszőtte saját személyiségét is, amitől a figura még érdekesebb lett. A nevet egy ornitológiai könyv címlapjáról vette. Az amerikai James Bond a karibi madarak szakértője volt, s amikor az író felvette vele a kapcsolatot, igencsak meglepődött, de örömmel adta áldását és nevét a regényhez. Fleming összes műve telis-tele élete szereplőivel. Sok ismerőse, barátja, szeretője, rokona vagy épp ellensége került bele valamilyen formában regényeibe.

Fleming írói karrierje elég hullámzó görbét mutat. Voltak híres imádói, közöttük John Fitzgerald Kennedy elnök, de akadtak ellenségei is. Aztán 1962-ben a Dr. No című hatodik regényéből elkészült az első James Bond film, mely elsöpört minden negatív kritikát, mert a közönség eldöntötte: James Bond és Ian Fleming nagyon nyerő. Már ebben az alkotásban megszülettek a jellegzetes képi és zenei aspektusok. Maurice Binder és Ken Adam a látvány, a korábban sikeres énekes: Monty Norman pedig a James Bond zenei témáért vált külön is ismert. Sean Connery skót színész alakította elsőként James Bond szerepét, s bár voltak utána még néhányan, akik megkapták a lehetőséget, szerintem Ő volt a leghihetőbb.

Valamilyen megmagyarázhatatlan ok miatt, a James Bond történetek a mai napig közkedveltek. Fleming nem volt egy írói géniusz, tulajdonképpen irodalmi értéke alig van. Viszont megteremtett egy stílust, mely ötvözi a veszélyes akciókkal tarkított kalandokat, a luxus életet, a szexualitást, az eleganciát és a hatvanas évek nyugati életérzését.