Ifjabb Plinius pontos beszámolója alapján szinte tökéletesen ismerjük a mi Gergely naptárunk szerint 79. augusztus 24-én, vagyis 1940 éve történt katasztrófát.

E napon -épp Vesuvius ünnepén- a már hetek óta tartó kisebb-nagyobb földrengések mellett a Vezúv feléledt Csipkerózsika álmából és egy nap alatt elpusztította Campania számos nagyvárosát. Forró hamu és kőmorzsalék alá került Herculaneum, Oplontis és Pompeii is.

Aki néhány éve látta a Tác-Gorsiumban, -időszakosan- rendezett kiállítást, az közelebbi fogalmat alkothat a pusztítás mértékéről. Alapvetően a város lakói megsültek a csaknem 300-600 Celsius fokos, száraz melegtől. A vulkáni hamu pedig csak „hab volt a tortán”, mely betemette a várost és ezzel megőrizte alakjukat.

Sokáig nem foglalkoztak a katasztrófával. A veszély elmúltával, ha gyéren is, de újra emberek lakták a környéket, mit sem tudva a lábuk alatt 3-6 méter mélyen eltemetett városokról. Csak egy területrendezés alkalmával derült ki, hogy a föld mit is rejteget. Ekkor rendszertelenül -a kincseket szinte rabolva- folytattak ásatásokat majd 1748 áprilisában hivatalossá tették a munkálatokat.

Mára Herculaneum és Pompeii nagy részét feltárták, igyekeznek megóvni, s turisztikai látványosságként bemutatni. A látható „szobrok” valójában gipszöntvények. Azon üregeket öntötték ki gipsszel, amit a hamu megőrzött. A Tác-Gorsium kiállításon is szerepelt egy efféle „alkotás”. Egy állapotos, fiatal nő utolsó pillanatát őrizte meg a forró hamu. Torokszorító érzés volt látni.

Félelmetes az a gondolat, hogy a bolygónk még igencsak aktív magmatikus életet él. Tudom, hogy butaság, de amikor a Balaton déli partjáról átpillantok a Badacsony csonka kúpjára, beleborzongok a lehetetlen lehetőségbe. Mi van, mi lenne, ha aktív vulkánná válna, s hatalmas bazaltdarabokat, forró lávát és hamut lövellne ki? Brrrrr! 

A Föld pusztítása megállíthatatlan. Ahogy az idősebb Plinius, úgy mi is azt hisszük, ismerjük a világot, urai vagyunk a természeti erőknek. A parányi tudásunk mit sem ér, hiszen mindannyian a természet játékszerei vagyunk.

Egy apró érdekesség:
Létezik egy sötétvörös szín, melyet elneveztek pompeii vörösnek, hiszen a város lakói gyakran használták ezt a színt lakótereik belső festésére. Ám kiderült, hogy az a bizonyos vörös, valójában okkersárga volt, csak a nagy hő hatására változott vörössé. Már mindent tudunk?