2019. okt 28.

Az Animáció Világnapja

írta: Clodovicus S. Carolus
Az Animáció Világnapja

Az Animáció Világnapját azért tették mára, mert 1892-ben ezen a napon nyílt meg Párizsban az első rajzfilmszínház, vagyis Optikai Színház. Tulajdonosa és egyben az animáció, a rajzfilmkészítés úttörője Émile Reynaud feltaláló volt, aki magányos harcosként taposta ki az utat a mai animátoroknak.

Első alkotása Pierrot egyik kalandját meséli el, körülbelül 5 percben. A speciálisan lejátszható Praxinoscope „filmhez” több mint ötszáz, kézzel festett képet használt fel, s ezzel meg is alkotta az animációk elkészítésének alapeljárását. A „kockázás” technikája abból áll, hogy adott háttér előtt a rajzolt, vagy térbeli figura apró elmozdulásait rögzítik, s az elkészült képeket végül egy hosszú szalagon helyezik el. A képszalag gyors „lejátszása” esetén a szemünk összefűzi a képkockákat, ezzel agyunk egy viszonylagosan folyamatos mozgás képét generálja. Általában egyetlen másodperchez 36 képkocka már elegendő, hogy agyunk elhiggye: nem különálló képeket lát, hanem egy összefüggő filmet. S ha még mellette zenét, zörejt, hangot is hallunk, akkor majdnem tökéletessé válik az illúzió.

reynaud-mix.jpg

A ma ismert igazi animáció a 20. század találmánya, amikor a fényképezés már filmszalagra történt. Charles-Émile Reynaud után a szintén francia Émile Cohl (1908) majd az amerikai Winsor McCay (1914) nevét kell megjegyeznünk. Ezután a magányos „felfedezők” helyét stúdiók vették át, s a húszas, harmincas évektől kezdve a Disney, MGM, Paramount és Warner Bros stúdiók uralták a piacot. Rövid, 5-10 perces zenés, hangos, később színes animációikat a nagy mozifilmek előtt vetítették, de aztán amikor a televízió elterjedt, a rajzfilmesek is inkább a tévénézők kegyeit kezdték keresni.

Az animáció hosszú „evolúciója” alatt több irányban is fejlődött, így alakultak ki a különféle stílusok. Rajzfilmek, papírkivágásos animációk, báb- és gyurmafilmek, árnyfilmek, homokanimációk, stb. A számítástechnika előretörésével aztán új irányt vett az animáció modernizációja. A ma már gyűlölt flash-t és a jelenleg kedvelt CGI-t (Computer-Generated Imagery) kell megemlítenem, s az utóbbi ma már képes hihetően valóságos animációk, fantázia szülte figurák, terek megalkotására.

Az adott felület adottságai miatt sok név és technikai megoldás kimaradt az animáció fejlődését bemutató bejegyzésemből. Ráadásul egy szót sem ejtettem a fantasztikus magyar rajzfilm és animációgyártásról, pedig abban is világhírűek vagyunk. Elég ha csak Rofusz Ferenc: A légy című Oscar-díjas alkotásra gondolunk. 

Akit teljes részletességgel érdekel a téma, keressen rá, s biztosan könyvhegynyi anyagot fog találni.

Az bizonyos, hogy amikor Charles-Émile Reynaud (aki mellesleg a kiváló nyilas jegyében született) 1892. október 28-án megnyitotta Optikai Színházát, már sejtette, hogy ebből a találmányból egykor hatalmas durranás lesz. Igaz, neki csak rövid ideig sikerült a varázslat, mert az első animációs vetítés után három évvel a szűk közönség egy újabb csodával ismerkedhetett meg: a mozifilmmel. Puff neki!

Szerencsére én nem lettem rajzfilmkészítő, de azért csináltam néhány animációt. Ez is az, 2003-ból.

Szólj hozzá

film grafika