Amikor a nyáron Andy Warholról kerestem egy használható portrét, akkor akadt meg a szemem ezen a fura néven: Robert Mapplethorpe. Fotós volt a 70-es években. Most van a születésnapja.

          Azzal, hogy azt mondom, Robert Mapplethorpe Andy Warhol barátja és munkatársa volt, nagyjából körvonalazom is a személyiségét. A fotósok társadalma a mai napig vitatkozik azon, hogy Robert Mapplethorpe fekete-fehér fotográfiái művészi alkotások, vagy egyszerűen homokos pornográfia képi megnyilvánulása. Nem az én tisztem eldönteni. Talán finoman úgy fogalmazok, hogy szerintem határmezsgye. Néha szélsőségesen túlzó, máskor meg természetes egyszerűséggel és kristálytiszta kompozícióval mesél képeivel. Stúdiójában lencsevégre kapott hírességeket, mezítelen ismeretlen-ismerősöket, barátokat, gyerekeket, szeretőket de bőven akad önarckép is, főleg arról a szervéről, amiben nincs csont. Nem, nem a nyelve. Virágokat is fotózott, de érezhető, hogy közben egészen más járt a fejében. Engem leginkább azok a fotói érdekelnek, melyeken megörökítette egyik kedvenc művészeti irányzatom, a pop-art nagyjait.

          Angol-ír családból származott és a látványművészetek iránti fogékonysága hamar a felszínre tört. Ezért aztán festészetet és szobrászatot tanult, melyekből sohasem diplomázott. A 70-es évek elején kezdett el polaroiddal fotózni, majd profibb eszközökkel, s csakhamar -nyilván a megfelelő barátok segítségével- komoly megbízásokat kapott. Szerencsére a hátszél jó vitorlába fújt, mert rangos múzeumok is felfigyeltek munkáira, s képeket vásároltak Tőle.

          Eleinte Patti Smith énekesnővel, a punkzene keresztanyjával élt együtt, aztán rájött, hogy Ő tulajdonképpen saját neméhez vonzódik. Ennek nyílt felvállalása után már egészen merész képeket is lőtt, s az új generáció tökéletes befogadóvá vált. Hm... Hát nem is tudom... Némely fotója azért tényleg túlzás kicsit. Utolsó korszakában újra felfedezte a polaroid fotózást, s egy idő után már nem is készített képeket mással.

          Pályája csúcsa a 80-as évek közepére tehető, ekkor már sokan versengtek azért, hogy Robert Mapplethorpe lefotózza őket. De Őt nem érdekelte, tudta, hogy beteg, hogy fiatalon kell átkelnie a túloldalra. 1989. március 9-én, 42 évesen távozott.