Hogy is volt csak? A fáradt, bús öt érzék,

Öt halk rabszolgám, ernyedten pihent,

A színek selymét és a hangok ércét

Elejtették. Sötét volt. Tiszta csend.

Homályosan, mint félálom lidércét,

Még sejtettem a süllyedő jelent,

Egy kósza inger jött, de már nem érzék,

Felfogták még s nem tudták, mit jelent.

Egy csöndes park előtt zsibbadtan álltam:

Szelíd csoportban tündérképre váltan

Leányok néztek rám, - vagy rózsatők?

Ugy éreztem, az ég vállamra reszket

S körültem csöndesen táncolni kezdtek

Nőszagú rózsák s rózsaszagú nők.

(Tóth Árpád: Szédület)

A „szavak szobrásza” Aradon született a Sarló „ucca” 51. számú házban. 
Apja egy darabig sikeres szobrász volt, a vézna Árpika is remekül rajzolt. Tanulmányait Debrecenben és Budapesten végezte - tanárnak készült, de rossz idők köszöntöttek a családra, s terveit feladta. Újságíró és költő lett, a Nyugat nagy nemzedékéhez tatozott. A TBC korán megfertőzte az amúgy sem erős szervezetű fiatalembert. Ezt csak súlyosbították lelki gondjai és a bizonytalan megélhetés problémái. A Tanácsköztársaságtól várta a nagy változást, aztán hamar ráébredt, hogy azok is csak báránybőrbe bújt farkasok.
Végül 42 év után felmorzsolódott minden életereje és átlépett az örökkévalóságba.

Tóth Árpád 1886.04.14. – 1928.11.7.