A kis Jancsi gyerek nem volt szép, se túl eszes. Pákozdon született 1858. augusztus 23-án.

Már kisgyerekként felhívta magára a figyelmet, mert az iskola szertárából acélhúrokat csent, hogy azt az apjától kapott kis hegedűjére tehesse. Génjeiben hordozta a muzsikát, hiszen már az apja, sőt a nagyapja is prímás volt.

Minden nap szorgalmasan gyakorolt, s tíz esztendősen már ott kontrázhatott a papája mögött a bandában, akik a szüreten húzták a talpalávalót.

Így aztán az iskolának már nem volt tovább értelme, s apja elvitte Székesfehérvárra a Magyar Király Kávéházba ahol a világhíres Simplicius Barcza Józsi muzsikált, akit még a hollandusok királya is érdemrenddel tüntetett ki. Barcza hamar rájött, hogy a fiúcska már 12 évesen nagyobb szívvel húzza, mint ő valaha. Féltékeny volt rá, így csak nagy sokára engedte, hogy kontrásként beálljon a zenekarba. Nem úgy a kis Barcza Mariska, aki már akkor beleszeretett a fekete szemekbe, amikor először meglátta.

Közben a banda Kaposvárra a nyüzsgő Korona Szálló éttermébe szerződött. Itt már Rigó Jancsi volt a prímás, de az apósával folyton vitában álltak. Addig-addig, míg a 24 éves Rigó Jánosnak elege lett és saját bandát alapítva bejárta a nagyvilágot.

Királyok, hercegek, milliomos arisztokraták tapsoltak lelkesen muzsikájára.

1896-ban épp Párizsban turnéztak, s a Restaurant Payard-ban léptek fel, ahová -a nagy érdeklődésre való tekintettel- már a belépésért is fizetni kellett. A műsorban egymást váltogatták a tüzes mulatós és a szívhez szóló, andalító melódiák. Ekkor történt, hogy az egyik asztalnál ülő, bizonyos Chimay herceg fiatal felesége, az amerikai milliomoslány Clara Ward (Ward Klára) belenézett Rigó Jancsi fekete szemébe és elfeledte férjét és két gyermekét.

Viharos szerelem volt, miközben bejárták a nagyvilágot, s elköltöttek 8 millió dollárt. A korabeli sajtó úgy tekintett rájuk, mint az első celeb párra. Beszámoltak arról, hogy a fiatal, szerelmes nő egy igazi Stradivari-t vásárolt kedvesének, s hogy botrányos fellépést produkált a Moulin Rouge színpadán. Pedig nem volt ő más, mint az akkor éledő feminista mozgalmak első fecskéje. Az ő élettörténete is egy külön írás lehetne, oly fordulatos volt. (1916-ban halt meg szegényen és magányosan egy padovai hotelszobában.)

Szegény Chimay herceg, rajta kuncogott az európai arisztokrácia! El is neveztek róla egy tojás-ételt (Oeufs a la Chimay).

Talán az 1900-as évek elején történt, amikor egy pesti cukrászdában a mi Rigó Jánosunk süteményt rendelt szerelmének, s ezen szavakkal nyújtotta át: „Ez olyan barna, mint én vagyok, s olyan édes, mint a te szíved.” No, a Rémi hotel cukrásza megérezte a nagy üzletet, s utólag elnevezte a süteményt rigójancsi-nak. Mivel az eredeti recept alapján készült finomság igen hamar kedveltté vált, a névadója is tovább él az emlékezetben.

De tíz év után kihunyt a tűz, s ki-ki ment tovább a maga útján. Clara egy olasz hotelportás oldalán, a mi Rigó Jancsink pedig Amerikában egy magyar étteremben muzsikált tovább, ahol egyszer még Teddy Roosevelt elnök is a hallgatóság között volt. De mindez a siker már nem tudta igazán visszaadni életkedvét. A magány az alkohol - végül elindult a lejtőn lefelé. Az utolsó időkben New York-i kocsmákban húzta egy darabig ócska Stradivariján a nótákat, majd a tüdejét megtámadó kór átrepítette Őt a másvilágba. 1927 tavaszán helyezték örök nyugalomba a Manhattan-i Kensico temetőben.