Anneliese egy aranyos, érdeklődő kislány volt. 1952. szeptemberében született egy Bajorországi kis csöndes, unalmas faluban, ahol régóta nem történt semmi. A tinivé cseperedett lány leírta naplójában, hogy mennyire unatkozik, hogy mennyire utálja ezt a merev, katolikus légkört, ahol minden nap a Biblia olvasása a „legizgalmasabb” esemény.

Aztán 16 évesen kezdődtek a bajok. Eleinte csak hangokat hallott, később pedig már látott is dolgokat. Epilepsziás rohamok „fűszerezték” állapotát, s a szülei két éven át várták, hogy majd jobb lesz. Végül kórházba került, ahol belefogtak a fiatal lány gyógyszeres kezelésébe. 1969-ben a különféle lelki problémákra szánt gyógyszerek kutatása még gyermekcipőben járt, így Anneliese kezelése afféle gyógyszerkísérletnek is leírható.

Sajnos a lány nem lett jobban, sőt. Egyre újabb és újabb tünetek jelentkeztek, állítása szerint démonok és maga a Sátán kerítette hatalmába. Bizarr hangokat produkált és kegyetlen önpusztításba kezdett. Újabb és újabb gyógyszerekkel próbálkoztak, de egyik sem hozott pozitív eredményt.

1973 végén a család úgy döntött, az egyházhoz fordulnak. Na a csuhások aztán átvették a hatalmat a lány felett, s kijelentették: a lányt megszállta az ördög, tehát ki kell űzni belőle. A püspök két papot bízott meg a feladattal, s Ernst Alt, és Arnold Renz boldogan el is vállalták. Több tucatszor hajtották végre az ördögűzés rituáléját, a szerencsétlen lány állapota pedig csak egyre romlott. A gyermekkorban belesulykolt katolikus dogmák, félelmek hatására már maga is elhitte, hogy a Sátán lakik benne. Teste és lelke gyorsan pusztult, mivel már sem enni sem inni nem tudott. Végül a két csuhás -állításuk szerint- kiűzte a csontsoványra fogyott lányból az ördögöt. 1976 június 30. napjának éjjelén a lány meghalt.

Aztán megkezdődött a nyomozás, mely igen körültekintően feltárta az eset minden szegletét. Első körben a szülőket és a két papot tartották felelősnek, hiszen Anneliese halálát elsősorban az étel és a folyadék hiánya, magas láza és a skizofrénia, valamint a kezeléshez használt gyógyszerek mellékhatásai okozták. Az egyház végül elhatárolódott, a szülők sem érezték a felelősség súlyát. Afféle semmilyen ítélet született és a lányt gyorsan eltemették. De 1978-ban exhumálták, mert mégis kíváncsiak voltak döntésük helyességére. A lány teste a természetes bomlás folyamatait mutatta, tehát nem volt megszállott.

Aztán a történet filmes feldolgozása kapcsán szakértők kezdtek foglalkozni az esettel. Annyi bizonyos, hogy betegsége grandmal-epilepsziával kezdődött, majd ezt súlyosbította egy tudathasadásos állapot, majd skizofrén pszichotikus tünetek léptek fel, valószínűleg a különféle gyógyszerek mellékhatásaiként.

Sajnos a lány esete nem egyedi. S igen furcsa, hogy a szenvedő alanyok mindegyike mélyen hívő személy. Az adott egyház pedig még most a 21. században is hisz a megszállottságban, és a katolikusok az 1614-ben lefektetett szabályok szerint végzik a szertartást, melynek hatásossága mindig függ az exorcizmus-t végző pap hitétől. 

Íme az ördögűző szertartás legfontosabb szövege:

"Exorcizamus te, omnis immundus spiritus, omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio et secta diabolica... Ergo, draco maledicte et omnis legio diabolica, adjuramus te ... cessa decipere humanas creaturas, eisque ?tern? perdition?s venenum propinare... Vade, satana, inventor et magister omnis fallaci?, hostis human? salutis... Humiliare sub potenti manu Dei; contremisce et effuge, invocato a nobis sancto et terribili nomine... quem inferi tremunt... Ab insidiis diaboli, libera nos, Domine. Ut Ecclesiam tuam secura tibi facias libertate servire, te rogamus, audi nos."

Az álmos, poros Bajorországi falu pedig még ma is csendes, temetőjében pedig ott nyugszik az a kedves lány, Anneliese Michel, akinek a sors mindössze 23 évet adott. Csakhogy a sors fonala ezúttal az ostoba szülők és a hitvány papok kezében volt. Úgyám!