Egész élete vidám tivornya volt, miközben -többek közt- megalkotta a csak rá jellemző, fanyar humorral átitatott műfajt, melyben antropomorf módon jeleníti meg az állati hősöket.

Jean de La Fontaine 1621. júliusának 8. napján született Franciaországban (Château-Thierry). A család azt akarta, hogy pap legyen, de helyette vad mulatozásokban, féktelen bujálkodásokban kereste örömét. Szerintem meg is találta. Végül szülei parancsát követve megnősült és hivatalnoknak állt, de nem bírta sokáig. Otthagyta az egészet, hogy visszatérjen az irodalomhoz és a vidám, főúri társaságokhoz. Megismerkedett az irodalom és a színház akkori krémjével, jó barátság alakult ki közte és Molière között.

Irodalmi munkássága nem szorítkozott egyféle műfajra, mert a meséktől a versekig, a fabuláktól a frivol novellákig minden stílusban kipróbálta magát.
A király (XIV. Lajos - Napkirály) eléggé haragudott rá, mert politikai pamfletjeiben gyakran kifigurázta. Persze sosem direkt módon, hiszen a történet szereplői mindig állatok voltak.

1684-re elfáradt. Megelégelte az orgiákat, az alkoholtól mámoros arcok látványát. Kissé megcsömörlött magától az emberi fajtól is, s ha nem is egyértelmű, de talán a vallásban talált egy kis nyugodalmat. Latinból franciára fordított számtalan zsoltárt, melyek közül még ma is sokat használnak.
1695. április 13-án lépett át az árnyékvilágba, de emlékezete máig él, s nem csak a francia irodalomban.

A felfuvalkodott béka

Egy ökröt lát a béka s szép,
nagy testét írigyen csodálja.
És ő, ki csak kicsi, egy tyúktojásnyi ép,
jól felfuvalkodik, dagad, feszül a hája,
hogy oly ökörnyi nagy legyen. «Tudom, -
szól, - most se kell sok, nézd hugom,
elég-e mondd? no még! s most nézd, elég-e kérlek?
- Még nem. - Hát most talán? - Most sem. – Hát nincs szemed?
- Meg sem közelited.» S a pöttömtestü féreg
addig dagad, míg szétreped.

Sok ilyen ostoba teremt itt zűrzavart:
a kispolgár kastélyt építtet, mint a herceg,
kis herceg nagykövettel henceg
s a márki apródot szalajt.

Radnóti Miklós fordítása