A Lascia Ch'io Pianga utolsó hangjai még visszhangzottak az opera falai között, amikor felcsattant a közönség üdvözlése: „Viva il coltello! Viva il coltello!” - Éljen a kés!

A zúgó tapsviharban Farinelli elegánsan meghajolt, nőiesen egy csókot dobott fel, magasra, valahová a fenti páholyok közé, szemét körbejáratta a nézőtér felett, majd felszegett fejjel kivonult a színpadról.

1725 körül járunk, melyben a kor egyik ünnepelt énekes sztárja Carlo Maria Broschi, akit Farinelli művésznéven egész Európa ismer. Ő a leghíresebb castrati énekes, kiről a 20. században is megemlékeznek, s akiről a legtöbb személyes adat áll rendelkezésre.

De mi is ez a castrati, vagyis kasztrált elnevezés? Igen, kedves kis Olvasóm, azt jelenti. Vagyis ezen énekeseket még gyermekkorukban megfosztották férfiasságuktól, így hangjuk gyermekien csengő és tiszta maradt. Ez történt Farinellivel is, aki 1705. január 24-én született egy Olasz kisvárosban, nemesi családban. Őt a szerencsések közé tartozott, míg másokat szüleik adtak el a pápai kórusok egyikébe, miután a helyi hentessel elvégeztették a „műtétet”. Mert igen, kedves kis Olvasóm, a kor ifjú heréltjeinek „felvevő piaca” a katolikus egyház volt, aki -ugyan tiltotta az efféle beavatkozást, viszont- örvendezett, hogy a kórusokba nem kell lányokat felvenni.

Farinelli más utat járhatott be, hiszen külön énektanárok oktatták, s csakhamar az olasz operaházak színpadán énekelhetett. Meghódította az úri közönséget, de hangjával belopta magát számos európai uralkodó belső körébe is. V. Fülöp spanyol király és utódja bizalmas barátjának tarthatta magát. Dúsgazdag emberként tért haza Olaszországba, ahol színházi és templomi énekesként, karnagyként majd zeneszerzőként dolgozott egészen 1782. szeptember tizenhatodik napjáig, amikor 77 esztendősen átszerződött az égi kórusba.
Viva il coltello!