Ismerős valakinek Dr. Réthy László professzor neve?

Réthy professzor arról volt híres, hogy örök diák maradt. Szemtelen és játékos, a magyar diáknyelv és pajzán költészet őrzője, mívelője.
Utálta a kirakatembereket, az álságos kihaneménséget. Vidám cimborákkal, hódolókkal és követőkkel vette körül magát, s ideje nagy részét habzó seritalt avagy friss, tüzes borokat árusító helyeken töltötte.
Szabadszájú pimaszságáról álljon itt egy „hivatalos” levél az Ő tollából:

506/1903.

Tekintetes kultúrmérnöki hivatal
Pécsett.

Tegnapi póstával érkezett 1090/1903 sz. hivatalos átiratukra, melyben azt kérdik, hogy a Magyarberki község határában lelt régi sarkantyúval mi történjék? hivatalos tisztelettel azt válaszolom, hogy basszák meg az urak a sarkantyújukat, mert 35° Reaumur hőségben ilyen szarságokkal nem foglalkozhatunk.

Budapest 1903 aug. 18.

Teljes tisztelettel
lófasz a seggükbe
Dr. Réthy László

m. n. muz. érem és régiségosztályi
igazg.-helyettes.

A XIV. ker. m. kir. Kulturmérnöki hivatalnak
Pécsett.

Mert a mi professzorunk bizony nemzetközileg elismert tudósember volt, aki napközben a Magyar Nemzeti Múzeum éremosztályát vezette. Ámde éjszaka átváltozott, akár Dr. Jekyll, s lett belőle Lőwy Árpád a pajzán poéta, aki kihasználva a magyar nyelv széles spektrumát, a tréfaversektől a csúfolódó költeményeken át a pajzán, disznóversekig ontotta magából alkotásait.
Saját magáról, vagyis másik énjéről így verselt:

Irodalmunkban, - büszkén mondom -
Nincs több olyan tipikus költő,
Mint Lőwy Árpád, akit ismer,
Immár egy egész emberöltő.

Nincs, ki a magyar géniusznak
Hívebb tolmácsa volna, mint ő,
- Bár meglehet, hogy van nálánál
Nem egy kiválóbb magyar költő.

De ő nevében egyesíti
A fajt, amelyre néz a Kárpát,
Hiszen fajunknak fele Lőwy,
A másik fele pedig Árpád.

Költészetének alapvetően három korszaka ismert. Az elsőben általánosabb témákat dolgoz fel, ráirányítva a figyelmet a magyar nyelv színeire.

AZ IGAZI MAGYAR BESZÉD

Lőwy Árpád csak név és nem egyén.
Lehetsz Te is vagy ő, - s lehetek Én.
S a versek, mik e képzelt név alatt
Korral, szokással lépést tartanak.
Mert oly dús a nyelv, melyben teremnek,
Nem lesz itt gátja a verselésnek.

S ha rózsa, nád, pipacs, moh és csalán,
Együtt nő a nap arany sugarán,
Én Istenem! ki szabja meg nekem,
Hogy bokrétámhoz melyiket vegyem?

Hogy motívumnak melyik jobb? - ez? - az?
Azt hiszem, bármelyik jó, - ha igaz!
Vegyétek hát, ím, e versfüzért,
És ne nehezteljen senki azért,
Ha stílje nem szabályszerű: amit
Az Akadémia előír, tanít.

Mert, mint az Alföld, hol a délibáb,
Mint tündérkép lebeg idébb-odább,
Nem volna az, minek lennie kell,
Ha kékjében pipacs nem tűnne fel.

Úgy nyelvünk is, mely szép, kedves, dicső,
Színe játékában bővelkedő.
Gyöngéd, ügyes, merész és férfias,
Amelyben egyesül arany s a vas,
- És, ami igaz, be kell vallani:
Ló*asz nélkül nem lenne az, ami!

Indulatszó ez, amely jogosult,
Hisz' egész eszmekörré alakult:
Gúny, élc, harag, erő, s - egyéb,
amit A "ló*asz" szó magában egyesít.
Ez "ősi jelszót" vajon lehet-e
Drága nyelvünknek nélkülöznie?

A középső korszakát a hajdan tág határon virágzó, pajkos-pajzán-deák versek jellemzik, ahol bizony az igazi, hamisítatlan magyar malacnyelv az uralkodó.

DRÁGASÁG

Mindenütt panasz hallik,
Hogy szörnyű drága minden.
És javulásra, sajnos,
Még kilátásunk sincsen.

A liszt, a kávé, zsemle,
Hús, cukor, fűszer: drága,
Senki sem emlékszik még
Ekkora drágaságra.

Ha így tart még - elébünk
Szép perspektíva tárul:
Maholnap meg kell vonni
A pi*át is a szánktul!

Harmadik korszakában az idős, fickósságát kissé elvesztett ember búcsúzik élettől, nőktől, mindentől. De nem fájdalmas ez a búcsú, mert pajkosságban itt sincs hiány.

BÚCSÚ A HÖLGYVILÁGTÓL

[Azoktól az édes, kecses,
csacska, hamis tündérektől,
akik megkínozták, de meg is
aranyozták életem folyását]

- megjegyzés:
a hölgyektől
mást vár az ifjú legény
és mást kér a vén

A férfiaktól elbúcsúztam már,
A sír örök, csendes békéje vár.
Ott álomszép álmokat álmodom
És lesz virág mindig a síromon.
Arra menve, hölgyek, megálljatok:
Síromra "Eau de Cologne"-t brunyáljatok!

Dr. Réthy László, alias: Lőwy Árpád, vagy inkább Lőwy Árpád, alias: Dr. Réthy László? Mindegy is az. Friss most is, mert sohasem akart több lenni, mint ami. Tükröt tart nekünk és önmagának, s átörökít egy kort, amikor élt még nyelvében a nemzet, s az olvasók a sorok között -még ha idegen tollak is odakeveredtek- képesek voltak kiolvasni a lényeget.