A XVII. században járunk,

Európában dúl a harminc éves háború, melynek hátterében Richelieu bíboros és hűséges munkatársa, eminence grise vagyis egy pap, a szürke eminenciás áll. A feneketlen lelkű kapucinus barát az, ki valójában a szálakat mozgatja. Egyházi és világi vezetők ugrálnak úgy, ahogy Joseph Tremblay -mert így hívják e szürke kámzsába bújt papot- fütyül. Hosszú, őszes szakállát simogatva, nyájas beszéddel, ígéretekkel kijátszik mindenkit. Sosem lép a fényre, nem tolakszik előre. Szerényen meghúzódik a háttérben, szürke eminenciásként -úgy tűnik- mindig jót akar. Ám hogy valójában mik a tervei, az  a szürke csuhájának kámzsája mögött marad.

De találunk szürke csuhásokat a XIV. század Magyarországán is. E ferencesrendi szürke barátok kiválóan értettek a gyógyfüvekhez. Ezeket aztán a Badacsony vidékén termett szőlőből készült borba rakták, hogy kiváló gyógy-esszenciákat alkothassanak. Ebből született a bor neve is: Badacsonyi Szürkebarát. Gondoljunk erre is, ha poharunkból e hűs nedűt kortyoljuk.