A történelem ismétli önmagát?

Ez csak annyira igaz, amennyiben a történelmet nem a túlélők írják. Vagyis Gárdonyinak adva igazat: Aki történelmet olvas, az olvasson mindig inkább a sorok között.

Ma hallottam egy mondatot az 1640-es angol forradalommal kapcsolatban. Jól indult, megdöntötték a monarchia hatalmát, ami átcsapott Cromwell diktatúrájába, majd az egész visszaállt az eredeti állapotra. Ha átfutjuk a múlt korok forradalmait, megállapítható: sosem volt egyetlen győztes forradalom sem. A 48-as és az 1956-os is elbukott, s gyakorlatilag -szinte- eredménytelen maradt. Nincs mit rajta ünnepelni. A forradalmak ünneplését már megtették azok, akik így vagy úgy szerepeltek benne. Megteremtették a maguk hőseit és eltemették áldozatait. Az 56-os forradalom esetében a többihez képest csak annyi a különbség, hogy -sejtésem szerint- az események elindítói pontosan ugyanazok voltak, akik kicsivel később elfojtották azt. Ráadásul az áldozatok fölött ma azok mondanak szentbeszédet, akik vagy akiknek szülei a megtorlók között voltak. Fura egy világ ez... Fura egy ország ez... A hatalmi pozíciók átrendeződése okán nem számít néhány száz vagy néhány ezer ember halála. A mártírhalált halt Dudás Józsefnek vagy Szabó bácsinak, vagy akik gyáván elmenekültek, s ma mellet vernek, fogalmuk sem volt arról, hogy miképpen manipulálták őket. Azt sem értették, hogy -mint máskor is- a fejlett nyugat miért tojt a fejünkre.

Ünneplünk mégis? Na, jó. De ne fogadjuk el, hogy ismét megpróbálják átírni és meghazudtolni a történelmet. Az 1956-os forradalom egy szocialista, ifjúsági tiltakozással indult, ami esztelen vérengzésbe torkollott, ahol sok esetben kisember a kisembert gyilkolta, mert egyéni sérelmeik bosszút és vért kiáltottak. Azok pedig, akik addig is a rózsadombi villákban röhögtek a markukba, ezután is kizsákmányoltak. Egy-két szerepcserén és némi népvakításon kívül semmi sem történt.

Szóval, ünnepelni nincs ok. Csak emlékezni és tisztelettel fejet hajtani azok sírja mellett, akiknek volt bátorságuk meghalni egy szabadabb, több párt hatalmán alapuló szocialista országért, egy olyan igazságosabb rendszerért, ami sosem jött el.