„Mindig bennem volt a vágy, hogy másoknak fájdalmat okozzak, és ők pedig nekem. Mindig élveztem mindent, ami fájdalommal járt.”

Edward Budd, elhatározta, hogy munkát vállal. 1928. május 25.-én feladott egy hirdetést a New York Worldben: „Fiatal 18 éves fiú állást keres. Edward Budd, 15. utca 406”
Csakhamar megjelent náluk egy kedves arcú, ősz hajú, bajuszos, idős úr és munkát kínált a fiúnak. Frank Howardként mutatkozott be, s csakhamar összeismerkedett a család minden tagjával, így a tíz esztendős, gyönyörű Graciet is. Néhány nap múlva újra a Budd családnál vendégeskedett az idős úr. Ebéd után nyájasan invitálta a családot, jöjjenek el vele az egyik gyermekének a születésnapi partijára. Végül csak a kis Graciet vitte magával azzal az ígérettel, hogy este kilencre bizonyosan visszaérnek.
A kislányt soha többé nem látták.

A rendőrség nyomozott, de -szokás szerint- nem talált semmit. A korábbi esetekkel, melyekben szintén gyerekek tűntek el, nem hozták kapcsolatba. Pedig tehették volna, mert egy szemtanú gyermek azt állította, hogy kis barátját a mumus rabolta el. Még személyleírást is adott róla: vékony, ősz hajú, bajuszos, idős férfi.

Néhány évvel később Gracie édesanyja kapott egy levelet. A gyilkos írta. Részletesen beszámolt arról, mit tett a kislánnyal. A rendőrség ismét megjelentette a gyilkos személyleírását, s néhány nap múlva egy idős asszony telefonált azzal, hogy épp fölötte lakik egy efféle kinézetű férfi, aki neki Albert H. Fish néven mutatkozott be. William F. King nyomozó azonnal a helyszínre ment, s némi dulakodás után sikerült elfognia a sorozatgyilkost.

A kihallgatását rendőrök, bírók, pszichiáterek tanulmányozták. 1935. március 11-én kezdődött meg a tíz napig tartó tárgyalássorozat, melynek végén bűnösnek találták és halálra ítélték. Albert Hamilton Fish megköszönte az ítéletet, melynek végrehajtása 1936. január 16.-án történt, villamosszékkel.
„Ez az élvezet az egyetlen, amit még nem próbáltam ki.”- mondta Fish közvetlenül a kivégzése előtt.