A franciák jelentős százaléka még ma is úgy tartja, hogy a legnagyobb dicsőséget Franciaországnak Gustave Eiffel hozta el teljes munkássága révén.

A kis Gustave vagyonos családba született 1832. december 15-én. Hamar kiderült róla, hogy jó eszű fiúcska, és kiváló érzéke van az üzlethez is. Műszaki pályára készült, s bár nem arra az egyetemre vették fel, melyre először jelentkezett, megállta a helyét és végezetül vegyészmérnök lett.
De tovább élt benne a mérnöki szellem így édesanyja ismeretsége révén egy párizsi gyárban helyezkedett el, ahol -a kor újdonságaként- fémszerkezeteket gyártottak. Eiffel megtalálta helyét és már 26 évesen beírta magát a mérnökök nagy történelemkönyvébe. Hol volt még akkor a többi csoda? Jöttek sorjában! De előbb még saját cégében tevékenykedve egész Európában épültek Eiffel által tervezett épületek, hidak, csarnokok, áruházak, templomok.
Majd cége megbízást kapott az amerikai Szabadság szobor belső szerkezeti megoldására. Eiffel összehívta kollégáit, leginkább Maurice Koechlin tapasztalatára volt szükség. A tervek gyorsan elkészültek, a technikai megoldások is megszülettek, végül a nagyobb egységeket határidőn belül elkészítették, melyeket az 1878-as párizsi világkiállításon már láthatott is az érdeklődő tömeg. Ezután a szobor darabjait hajóra rakták, végül 1886. október 26-án Grover Cleveland amerikai elnök leleplezte Franciaország ajándékát.
A következő csodálatos feladat az 1889-es a párizsi világkiállításra készült. 26 hónap alatt felépíttette az Eiffel-tornyot, mely építése során sok francia híresség ellenérzését váltotta ki. De az 1889. május 15-én megnyílt látványosság elsöprő sikert aratott s dicsőséget hozott Franciaországnak és Eiffelnek.
Igaz, hogy ezek után kissé mámoros bátorsággal nagyobb terveket is szövögetett, melyek komoly veszélybe sodorták, de az első világháborúban a francia hadiiparnak tett szolgálatai kihúzták a csávából.

Teljes munkásságát itt felsorolni sem lehetne, csupán ízelítőt adni sokoldalúságából. A műszaki újításokon túl más tudományok friss kutatásai is érdekelték. Örömmel ajánlotta például az eszperantó nyelvet, mint világnyelvként való bevezetését. S nahát! Milyen érdekes! Az eszperantó megalkotója Lazar Markovics Zamenhof szintén december 15-én született! Hát nem különös? E napon csak és kizárólag kiváló emberek születtek! Tehetségesek, szépek, okosak és szerények :)