Andersen meséire bizonyára sokan emlékeznek.

A rendíthetetlen ólomkatonától a magányos fenyőfán át a ruhátlan császárig. „Meséit” áthatja a melankólia, s bár ez ma már nehezen felfedezhető, de bizonyos társadalmi tiltakozás is megbújik sorai között.
A híres dánt csak egyszer hívták ki párbajra. Időben meg is jelent a helyszínen, ám mivel zuhogott az eső, így feje fölé esernyőt tartott, míg másik kezében a fegyvert szorongatta. A párbajsegédek kifogással éltek e szokatlan viselkedés ellen, mire a szerző így válaszolt:
„Uraim! A haláltól cseppet sem félek! De a meghűléstől igen.”