Churchill
Churchill kalandos és rendkívül termékeny katonai, írói és politikai pályafutását leírni e hely kevés lenne. Számtalan könyv, tanulmány szól róla és munkásságáról, bőséges a választék.
Talán általánosan elegendő lehet, hogy Churchill az angol vezető arisztokrácia tagjaként nem tudott azonosulni az általános „túlélni” életszemlélettel. Katonai, politikusi, írói ambícióit kívánta megvalósítani, s hosszú, 90 életéve alatt ez tökéletesen sikerült is. Katonaként mindig a frontvonalban találni, politikusként többször ül miniszterelnöki székben, íróként pedig 1953-ban az irodalmi Nobel-díjat is megkapja.
„Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket.”
Igazi gondolkodó, stratéga, aki ezzel együtt kissé hedonista szemlélettel élt. Imádta a jó szivarokat, az erős whiskyt és a szellemes vitapartnereket.
„Fanatikus az, akit lehetetlen meggyőzni, de témát sem hajlandó váltani.”
Churchill a mai napig ellentmondásos személyisége az angol és a világtörténelemnek. Mint minden politikusnak, úgy neki is voltak rossz döntései, melyek szociális érzéketlenségét bizonyítják. De ez érthető, ha a származására gondolunk.
„Minden ember akkora, amekkora dolgok feldühítik.”
De alapvetően egész életében sikerült kivívnia a tiszteletet, mert igazi államférfiként mindig kész volt a saját áldozatra is.
1965. január 24.-én hunyt el. Temetése is különleges volt, mert II. Erzsébet külön rendelete szerint nyilvános ravatalozást és temetést kapott, ami pedig csak és kizárólag az uralkodó család tagjait illeti meg. A szertartáson rekordszámú külföldi államfő jelent meg, a koporsót szállító vonat állomáshelyein pedig sok ezren hajtottak fejet a vonat áthaladásakor.
„Az államférfi a következő nemzedékre gondol, a politikus csak a következő választásokra.”
