1876. február 14-én délelőtt 9 órakor egy izgatott fiatalember jelent meg az amerikai szabadalmi hivatalban.

Találmánya neve ekképp volt olvasható:
"Eljárás, illetve szerkezet a beszéd és egyéb hangok telegrafikus átvitelére!” Vagyis: a telefon. Az ifjút Alexander Graham Bell-nek hívták és 1847. március 3-án született a skóciai Edinburghban. Az édesapja logopédus, beszédterapeuta volt és a kis Alexet is annak szánta. Így aztán ezen tudományágon belül folytatott fizikai kísérleteket. Különösen a hang fizikai átalakítása érdekelte, mert arról álmodozott, hogy szerelmének, aki halláskárosult volt, visszaadhatja a hallását. Ám kísérletei más irányt vettek, s így elhangozhatott az első „telefonbeszélgetés” melyet Bell és közvetlen munkatársa folytatott: „Watson, jöjjön kérem. Szükségem van magára.” Mr. Bell aztán e találmányra világcéget alapított: Bell Telephone Company néven.

1876. február 14-én délelőtt 11 óra 30 perckor egy izgatott fiatalember jelent meg Salemben az amerikai szabadalmi hivatalban. Találmánya neve ekképp volt olvasható: „messzeszóló”. Működésének elve tökéletesen megegyezett Bell találmányának. Az ifjút Elisha Gray-nek hívták, s ifjú fizikusként mindig is a hang rezgéssé történő átalakítását kutatta.
Sajnálatos módon szabadalmával „későn” érkezett, így hiába kezdett pereskedésbe a Bell társasággal, minden erőfeszítése kudarcba fulladt.

Tehát csak néhány órán múlt, hogy a telefon feltalálójaként ma nem Elisha Gray-t, hanem Alexander Graham Bellt tisztelhetjük.