Rengeteg!

Az ifjú Alex a londoni Skót Ezred vízipóló csapatának kiváló lövőjátékosaként nagy sportkarrier előtt állt. Egyik meccset a másik után nyerte a csapattal, míg végül elérkezett a bajnokság döntője. Az ellenfél a Saint Mary kórház orvosi iskolájának tanulói. Alex remek formában volt, s védhetetlen góljaival a bajnokság csúcsára juttatta a csapatát. Ezért az orvosi iskola megkereste hogy átcsábítsa az ifjú titánt.
Így kezdett el sebésznek tanulni, s tanulmányai során megismerkedni a mikrobiológiával. Csakhamar felhagyott a sebészettel és teljes érdeklődéssel fordult a petri-csészékben tenyésző baktériumtelepek felé. Egyik alkalommal elfeledte a csésze üvegtetejét visszahelyezni, így a levegőben szálló gombaspórák rátelepedtek a baktériumtenyészetre. Mikor Alex ráeszmélt feledékenységére már késő volt, a mintaanyag elpenészedett. Épp a szemétben landolt volna az egész, mikor meglátta, hogy a penész körül a sztafilokokkusz telepek elpusztultak. Hoppá! Alex Fleming felfedezte a penicillint! Ezzel pedig bejutott a Nobel-díjasok megbecsült csapatába.

De persze 1928-tól még csaknem 15 évet kellett várni arra, hogy emberen is kipróbálják jótékony hatását. Vagyis nem egészen így van, hiszen a gyógyászat már 1895-ben felfedezte, hogy az a bizonyos zöldes penész csodás gyógyulásokat idéz elő. De az ifjú -a nápolyi egyetemen orvosnak tanuló- Vincenzo Tiberio felfedezését nem vették komolyan. Publikációja elkallódott. Ettől függetlenül a később hajóorvosként dolgozó doki sikeresen kezelte a tífuszos betegeit a penészből készült szerrel. És akkor a beduinokról még egy mukkot se szóltam.