A legismertebb amerikai fényképész

Matthew Brady - Warren Coutry-ben született ír bevándorlók gyermekeként. 17 éves, amikor elköltözött otthonról és először Saratoga Springs-ben próbált szerencsét. Itt ismerkedett meg William Page-dzsel, aki miniatűr, művészi üvegfestészettel és ékszerkészítéssel foglalkozott. Festészetre oktatta az ifjút, majd 1839-ben mindketten New York-ba költöztek. Itt történt a nagy találkozás Samuel F. B. Morse -val, aki éppen Európából tért haza. Morse beszámolt Daguerre csodálatos találmányáról a fényképezésről, vagyis annak közvetlen őséről a dagerrotípia nevezetű eljárásról. Ekkor határozott úgy főhősünk, hogy eztán a fényképezésnek szenteli az életét.
.
Hihetetlen nehézségeket legyőzve sikerült tőkét gyűjtenie és 1844-ben New Yorkban a Fulton street és a Broadway sarkán álló épületben megnyitotta első fényképész műhelyét. Ebben az időben a fényképezés még gyerekcipőben járt, s Amerikában alig egy tucatnyian foglalkoztak vele. Ennek a szűk csoportnak tagjai jól ismerték egymást, s bármilyen furcsa, segítették a másik munkáját. (Hja, nem magyarok voltak.) Brady és barátai igyekeztek a fényképészetet a régi művészetek megbecsült szintjére emelni, s ez gyakran sikerült is. Brady az élen járt, mert nem csak a művészi megfogalmazás, a művészi elv megalkotásával, hanem a technológia fejlesztésével is foglalkozott (nedves eljárások), így ő volt az első, aki a fővárosban is üzletet nyithatott.
.
Az újdonság varázsa hatott a kor előkelőségeire is, s csakhamar versengtek azért, hogy Brady műtermében modellt ülhessenek. Brady híres alkotása az Egyesült Államok elnökeiről készült sorozata, amely felbecsülhetetlen kordokumentumnak számít.
.
1851-ben Londonba ment az első fotográfiai kiállításra, ahol aranyéremmel jutalmazták munkáját. Ezután Skóciába ment, hogy a fényképezés új technológiát megismerje, s ezek után már valódi, papír-alapú fényképeket készíthetett.
A polgárháború kitörése ismét nagy lehetőséget biztosított Brady számára. A csatatereket járva lefotografálta a fontosabb pillanatokat, így őt tartják az első hadi-fotóriporternek. Csaknem 100 ezer dollárt költött el, s alig volt anyagi haszna e vállalkozásból, de a közel hatezer képet tartalmazó albumot a mai napig nagy becsben tartják.
.
A háború után főhősünkre rossz napok virradtak. Vállalkozásai becsődöltek, tetemes adósságát nem tudta kifizetni. Barátai segítették, de már nem tudott kimászni a gödörből. 1896. január 15-én halt meg New York-ban, nincstelenül.