Nem volt egyszerű, de célszerű, a nyugalmam végett.

Néha a sötét szobában a villany helyett égett.
Duruzsolt nappal és éjjel, mint egy szép szerető,
Végül utolsó kenetet adott rá a tévészerelő.

De nem bántam, úgy utáltam, a foglya voltam rég.
A moslék műsortól fulladni elég volt! Elég!
Hazudott a nappali, az éjjeli, s a korán virradó
a vég nélkül, mantraként ismételt „emegyhíradó”.

Ma tiszta vagyok, mint az angyalok, de szárny helyett
a képzeletem röpít a felhők felett.
S ha még hallok is ezt azt nappal avagy főleg éjjel,
Csak boldogan szellentek rája a legnagyobb kéjjel.