1967. október 17-én mutatták be New York-ban

az egyik kicsi, alig kétszáz férőhelyes Off-Broadway színházban, a James Rado, Gerome Ragni saját életregényéből írt szövegével és Galt MacDermot zenéjével azt a rock-musicalt, ami villámgyorsan feje tetejére állította az akkori zenés színházi szakma tradícióit. A Hair egyszerre volt felszabadító és veszélyesen nyomasztó, forradalmi és egyben stílusteremtő. Az ellenkultúra, a Ben-In szócsövének szimbóluma, egy társadalmi változás, egy lázadás, a Vízöntő korának művészi megfogalmazása, mely igazi őszinteséggel tudta megszólítani közönségét. A bizonytalan bemutató után zsinórban 1750 előadást játszottak, majd további társulatok is átvették. Az előadás zenéje még abban az évben lemezre került és 3 millió példány gyorsan el is fogyott belőle. Az amerikai bemutatókkal párhuzamosan Londonban is megismerhette a közönség. A híre már megelőzte, de ettől függetlenül is csaknem 2 ezer előadást ért meg.
1979-ben Miloš Forman filmre vitte a sztorit, számunkra ennek dramaturgiája hagyott nyomot.

Azóta gyakran előveszik a színházak, de igazán azt a hangulatot, melyben eredetileg született, már nem tudják elővarázsolni. A társadalmi átalakulás, a szexuális forradalom már rég nem téma. A feszültségek ma más területekre tevődtek át, s ezen ellenfolyamatok sokkal bújtatottabb formában, talán veszélyesebb alakban vannak jelen.