Az információk, adatok titkosítása talán ma nagyobb üzlet, mint valaha. Vannak vállalatok, akik hatalmas összegeket költenek erre. S vannak olyanok is, akik még ennél is többet, hogy megfejthessék mások titkosítását.

Az információk kódolása egyidős az emberiség írott történelmével. Már az ókorban is használták, s a célja éppen ugyanaz volt, mint manapság. Csak azok férhessenek hozzá a tudáshoz, akik rendelkeznek a megfelelő kulccsal, melynek segítségével a titkosított adat visszafejthető.

A sifrírozásnak, vagyis rejtjelezésnek a második nagy háború során volt igazán nagy keletje. Arthur Scherbius német villamosmérnök találmánya az Enigma (görögül: rejtély) titkosító gépcsalád katonai alkalmazása egy jó darabig komoly fejtörést okozott a szövetségi haderőknek. Az ezzel kódolt üzenetek hagyományos módon nem voltak visszafejthetők. Viszont azzal nem számolt a Harmadik Birodalom, hogy egy másik Enigma segítségével újra olvashatók lesznek a titkosnak vélt információk. A lengyel ellenállás hősi, önfeláldozó tevékenysége során a szövetséges csapatok birtokába jutott egy négytárcsás Enigma berendezés, mely a lengyel Marian Rejewski matematikus kezében megnyitotta a titkosított információkhoz vezető kaput.

Az Enigma kód 1932-es feltörése után az amerikai haditengerészet nyújtotta be igényét egy saját, jól működő titkosító eljárás sürgős kidolgozására. A matematikusok és kriptológusok meg egyéb lógusok összedugták azt a nagy fejüket, de nem jutottak semmire. A SIGABA módszer -melyet addig használtak- hosszadalmas és bonyolult volt. Éles helyzetekben használhatatlanná vált. Ekkor lépett színre Philip Johnston mérnök, aki gyerekkorától kezdve kitűnően beszélte a navahó indiánok nyelvét. Azt javasolta, ültessék át ezt az idegenek számára ismeretlen nyelvet katonai alkalmazásra. A vezetőségnek annyira megtetszett az ötlet, hogy Johnston mérnököt meg is bízták a projekt vezetésével. Ő négy navahó barátját vette maga mellé, s közösen fejlesztették ki az új titkosító módszert. Olyan jól sikerült, hogy a navahó indiánokon kívül egy árva szót sem értett belőle senki. Az eljárás viszonylag egyszerű volt. A megfelelő katonai elnevezéseket átültették navahóra. Így ha éppenséggel az ellenség meg is értette, lövése sem volt róla, hogy miről van szó. Leírni pedig pláne képtelenek voltak. Így például egy közepes cirkáló elnevezése LO-TSO-YAZZIE volt, amit ha le is fordítanak, akkor is csak „kicsi bálnát” kapnak. Vagy a dive bomber, azaz mélytengeri-merülő bombának GINI vagyis csirkehulladék elnevezés adták. Csaknem 300 kifejezést használtak, melyek egyértelműen megadták az utasítások lényegét. Ezzel együtt betűkódokat is alkalmaztak, melyek a navahók nyelvében pontos elnevezéseket jelentettek. Az O betűt az owl (bagoly) elnevezéssel párosították, így ez navahóul NE-AHS-JAH lett. Vagy a P betű, mint pretty, ami navahóéknál NE-ZHONI. Így szinte minden alakulatba kellett néhány navahó kódfejtő, különben információ nélkül maradtak volna. A navahók kódját hivatalosan 1945. júniusáig használták sikerrel. Végül 1968-ban végleg „kivonták a forgalomból.”
UL-CHI-UH-NAL-YAH