A húsvéti ünnep kialakulását kutatva a történelem és a vallás egy ősi, már-már elfeledett korába kalauzolja az érdeklődőt.

A legkorábbi fellelhető utalás az ősi Babilóniába repít, ahol megismertet az akkád-babiloni Annunaki istennővel, akit e kornál is korábban ismertek már és más területeken Istar, Isthar Ostra, Ashtaroth, Astarte, Vénusz vagy Aphrodité néven említettek. (Később ebből alakult ki az Easter, Oster elnevezés.) A legenda szerint Ishtar egy hatalmas tojásban érkezett a Földre, s még négy tojást hozott magával. Aki ezeket a tojásokat megtalálja isteni erővel bír majd. (Ismerős a tojásvadászat nevű játék?)

Annunaki/Istar/Ostra/Inanna a teremtő isten Moloch (Nimród, Samas, Attis, Marduk, Baal, Ra stb.) felesége volt, a termékenységet, a természet megújulását, az újjászületés kitörő boldogságát képviselte. Ábrázolásaiban gyakran felbukkan a tojás szimbóluma, a piros szín, a bárány, egy színes tollú madár, mely inkább egy bagolyra hasonlít és a nyúl. Az ősi idők misztériuma is megteremtette az évenkénti áldozat és születés rituáléját. Moloch parancsára gyermekeket áldoztak fel, hogy eljöhessen a természet megújító időszaka, vérükkel tojásokat festettek. Így aztán nem csoda, hogy később, miután a zsidók és a keresztények beültették saját vallásukba a tavaszi megújulás, a gyermek (fiú) feláldozásának ünnepét, bizonyos momentumokat átvettek, másokat féltőn elhallgattak. Így lett Moloch maga a sátán, holott az ősi vallások még a legfőbb teremtőként tisztelték.

A ma okkultistának nevezett, sátáni vallásban négy időszakra osztották az évet, mely 13 hétből állt. (13x4=52) Az embert a 6-os szám, az istent pedig a 7-es szám, így a 13-as az isteni erővel felruházott, istenné vált embert és egyben az államot jelentette. A világ jelenlegi urai az Illuminátusok is ezen paraméterek alapján osztják fel és igazgatják a Föld nevű bolygót.

A tavaszi megújuláshoz más vallásokban is kialakultak az elfogadott szertartások és szokások. A Vesta szüzek tűz körüli tánca, a főnixmadár (gyöngytyúk) újjáélesztése nyúl képében. (Nyelvi pongyolaság is okozhatta a tojást hozó nyúl történetét. Bizonyos népeknél gyöngytyúkot ajándékoztak tojással. Németül: Haselhuhn, röviden Hasel. A nyúl neve Hase.) A szent és tiszta vízben történő megmártózás, megtisztulás. Vagy az ünnepi étel bemutatása az isten előtt. A tojás, mint kiemelt szimbolikus megtestesülése az ünnepnek. Stb. Tehát elmondható, hogy a húsvét ünnepének minden momentuma egy ősi vallás szimbólumaira épülnek, s rajtuk keresztül -bár kissé sarkosan fogalmazva- de egy okkult, babilóniai, sumér ünnepről emlékezünk meg, mely a keresztény világ előtti barbárnak gondolt időszakban született. De egy pillanatig se érezze magát senki kellemetlenül, hiszen a mai kor keresztény vallásrendszere ugyanúgy szép, szent és tiszteletre méltó a ma embere számára, mint ahogy az volt a termékenység ünnep az ókori akkád vagy sémita népeknek. Csak közben eltelt néhány ezer esztendő, mely idő alatt az emberi gyarlóság, az istenek, vallások önös célú kisajátítása egy szemernyit sem változott.