Lakner bácsi, amikor még nem volt Lakner bácsi csak Artúrka 1893-ban született Zólyomban, amikor az még nem tótországhoz tartozott, hanem Magyarországhoz.

A kis Artúrka papája foltozósuszter volt és rajta kívül még kilenc tesót igyekezett eltartani. Lakner Artúrka okos, értelmes fiúcska hírében állott, s ahogy katonaéretté vált, már vitték is az első világháborúba, amit szerencsésen túlélt. Amikor hazajött, megnősült és a Corvin filmgyárba jelentkezett munkára. Eleinte mozigépészkedett majd a némafilmek frappáns, ötletes feliratozását végezte, végül megtették dramaturgnak. Később több filmszínház igazgatója lett.

Lakner bácsi a színigazgató
A legenda így szól: Egyszer egyik kislányával beültek a moziba, ahol gyerekeknek szóló filmet adtak. Ám 10 perc után a kislány zokogva menekült, mert a történet egyáltalán nem a gyermekeknek készült. (Ma egyébként nagyjából ugyanez a helyzet. A kisgyermekeknek szánt produktum 90 százaléka nem Nekik való.) Lakner bácsi akkor elhatározta, hogy majd Ő fog írni és előadásokat készíteni a gyermekeknek, ami a lelki épülésükre szolgál.

Ezen írói ambícióit szerencsére sokan támogatták, s műveit olvashatták, színházakban láthatták. Édes mostoha című művéből még film is készült.

Lakner bácsi megalapította a Lakner Bácsi Gyermekszínházát, aminek állandó játszási helye nem, viszont rendszeres műsora mindig volt. Gyerekekkel, akik a tanítványai voltak - gyerekeknek játszott, s mindig osztatlan sikert arattak. Tanítványai közül sokan végül nagy sztárok lettek, de elsősorban nem színészképzés volt a cél, ahogy nálunk, a Kaméleon Ifjúsági Színjátszó Egyesületben sem.

A harmincas évekre megérkezett a hangosfilm. A filmgyár (Magyar Film Iroda) Őt kérte fel dramaturgnak, hiszen a külföldi filmek szinkronizálása igen fontos feladat volt. Többek közt Ő adott magyar neveket a híres Disney-film hét törpéjének, úgymond: Tudor, Vidor, Szende, Szundi, Hapci, Morgó, Kuka.

Lakner bácsinak hihetetlenül sok barátja akadt, mindenki ismerte, s Ő is sok hírességgel állt tegező viszonyban. Ám volt egy igen-igen nagy „baja”. Zsidó volt. Vitték Őt is. Akkor már nem akadt egy „barátja” sem, mert hát... ugye... érthető. Marhavagonban utazott Kecskemétről Auschwitzba, s a jegye „csak oda” szólt.

„A világon van sok millió ember,
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.”

Színházát a háború után igyekeztek feléleszteni, de nem volt túl... szocialista-kommunista, így végül megszüntették. Meg hát Lakner bácsi nélkül szerintem nem sok értelme volt.

„Milyen jó lenne, ha az élet is olyan volna, mint a fekete palatábla az iskolában: ami velünk történik, azt mind krétával írná fel valami titkos kéz, és amikor visszatekintünk a múltra, egyszerűen letörölhetnénk azt, ami nem sikerült.”