Csak a magyar nyelvű keresési oldalak száma 78 ezer, ezeknek több mint a fele szóról szóra leírja a hivatalos életrajzot. Így ezt most szépen kihagyom.

Csupán annyit: Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) 112 éve született Pécsen. Igazából 45 év volt az aktív időszaka, amivel egy új vizuális világot teremtett, melynek filozófiai háttereit is értelmezte. Az op-art, egy dolog. Geometriai ábrák, egy retinára ható, olykor idegesítő vagy elképesztő kavalkádja. De láttam a fiatal Vásárhelyi Győzőnek még egészen korai rajzait. Furák, de jók. Talán már ott motoszkált benne valami, valami más utáni vágy? Ő még ahhoz a generációhoz tartozott, aki nem ébredt azzal, hogy én mától festőművész vagyok, de még egy ceruzát se vettem soha a kezembe. (Mert a művészet terén most nagyjából ez van.) Ő még tudott nem op-artosan is rajzolni és festeni. Csak -érthető módon- egy oly korban élt e földön, amikor minden változott.

A hivatalos, újra és újra ugyanazt ismételgető életrajzírók egyike sem tért ki egy igen izgalmas kérdésre. Honnan jött ez az egész? Mikor vagy mi volt az a pillanat, amikor egyszerre úgy érzete: Neki ez az útja? A harmincas évek reklámgrafikái között már vannak jelek, tehát az idő tájt érhette egy olyan vizuális élmény, ami útjára terelte. Talán a mester, a zseniális Bortnyik pepita mintás, sakkozó figurái voltak az ihletők?

„Szín, mozgás, fény? Ahány nézőpont, annyi értelmezés.”

Mi lett volna akkor, ha nem ismeri meg a pöttömnyi Denise Renét a Café de Flore-ban? Elveszett volna a többi reklámgrafikus között? De itt nem is ez az érdekes, hanem az, hogy rálelhetek-e arra az ihletett pillanatra?! Az a gyanúm, hogy soha. Mert az nem egy afféle áldott törtidő volt, hanem egy folyamat, egy lassan születő, finoman kibontakozó művészi stílus és hitvallás tökéletes, kozmikus keveréke.

„Az ego - és geocentrikus ember a kozmosz létértelmének képzeli magát, holott csupán parányi alkotórésze. Ezzel szemben az értelem, a képzelet, a tudomány, a művészet semmivel nem mérhető lelki világot tár elénk. Mindezt anyagi formába önteni és terjeszteni: ez az ember feladata.”